Századok – 2002

Közlemények - Jemnitz János: 1917. Háború – béke? Reform – forradalom? I/75

1917. IIÁBORÚ - BÉKE? REFORM - FORRADALOM? 89 a szellemben többször betiltatott szocialista lapokat, illetőleg letiltotta postai-vasúti kézbesítésüket, ami egyszerűen lehetetlenné tette ezeket az orgánumokat.60 Ezek azonbin csak az első „komoly figyelmeztetések" voltak, 1918-ban már perbefogták és bebörtönözték a háborúellenes szocialista lapszerkesztőket. Az elnyomás-megtorlás fokozódott.6

1 Az amerikai szocialisták azonban még a hazai és nemzetközi politikai élet számtalan kérdésében hallatták hangjukat. 1917 májusában tiltakoztak az ellen, hogy amerikai misszió utazzon Oroszországba a háborús szellem fokozására,62 júniusban pedig bejelentették készségüket, hogy részt vesznek a stockholmi nemzetközi szocialista békekonferencián - amit a hatóságok a vízumok megtagadásával akadályoztak meg.6

3 A megtorló, fékező akciók ellen a szocialisták egyetlen kongresszusi képviselőjük révén a parlamentben is megpróbáltak tiltakozni. E képviselő, Meyer London nyilvános vitát akart indítani a külpolitikai kérdésekben, valamint a kormány szocialistákkal szembeni kivételező, a lapterjesztést megakadályozó lépéseiről. E-rőfeszítései azonban eredménytelenek maradtak, miként az is, amikor 1917 augusztusában nemzetközi interparlamentáris konferencia egybehívását sürgette a béke előmozdítására.64 A parlamenti fórumon a szocialisták az Egyesült Államokban szintén elszigetelődtek. Meyer London azonban még számtalan más szociális intézkedésre tett javaslatot (munkanélküliség, rokkantság, betegbiztosítás, a gyermekmunka szabályozása, a nőknek biztosítandó egyenlő bérek és jogok kérdésében) - amelyek közül nehezen, s csak alig-alig valamit sikerült a törvényhozással elfogadtatni.65 Az amerikai szocialisták megkísérelték az autonóm választott szervek fórumait is felhasználni. Erre kiváltképpen New Yorkban és Milwaukeeben kínálkozott lehetőség, de nem járt sokkal több sikerrel, mint az országos akció.6

6 New Yorkban 1917 őszén 10 szocialistát választottak a városi tanácsba. U-gyanitt a nagy politikai harc középpontjában M. Hillquit állt, akit a polgármesteri tisztre jelöltek, s mint írja „illúziók nélkül" készült a választásra. Hillquit egész választási hadjáratát pacifista szellemben folytatta, beszédében hangsúlyozta: „mi a békéért küzdünk... Változatlanul ellenezzük az emberek legyilkolását, a demokrácia üldözését, a szólás, sajtó és gyülekezési jogok megsértését." S ugyanekkor élesen fellépett Gompers ellen, s a nemzetközi proletárszolidaritás jegyében kész volt kapcsolatot teremteni a német szocialistákkal - akiket határozottan elválasztott a német militarista köröktől, uralkodó osztályoktól.67

A hangulat azonban rendkívül zaklatott volt, állandó közbeszólások zavarták a nagygyűléseket, amelyeken előfordult, hogy 10-12 000 ember gyűlt össze. A kormányapparátus, a 60

M. Hillquit: Loose leaves... i. m. 156. 61 M. Hillquit: Loose leaves... i. m. 213. 62

I. m. 208-217. p. 63

I. m. 218-245. p.; Az üldöztetésekre lásd még az ugyancsak szemtanú W. Z. Foster: Az amerikai földrész rövid politikai története c. írását. Budapest, 1952. 452.; 170-171. 64

The American Labor Year Book. i. m. 400. 65 I. m. 401. 66

I. m. 421-424. 67

I. m. 424-426.