Századok – 2002
Tanulmányok - Frank Tibor: Kossuth és Shakespeare: nyelv és politika IV/863
KOSSUTH ÉS SHAKESPEARE: NYELV ÉS POLITIKA 865 kezdett Shakespeare-t olvasni, és műveit könyvtárában gyűjteni. 1822-ben, „Teslér barátomhoz" c. versében így írt: „Shakespeare' világát választjuk lakúi, Hogy, míg zajával eltelik szivünk, Ne halljuk itt a' külvilág zaját, Melly édes álmainkat elveri."1 3 A magyar értelmiség legjava már a 18. század végén olvasta Shakespeare-t. A testőr írók, mint Bessenyei György, Shakespeare-t már az 1700-as évek végén Young és Milton műveivel együtt tanulták. A fiatal Kármán József azon tűnődött, vajon „lesz-e Pannóniából valaha Albion? Támadnak-e Newton, Locke, Shakespeare és Miltonok itt is mi közöttünk - akik ... félre, vakmerő álom, amely ámító képeiddel csalogatsz."14 Annak ellenére, hogy az angol irodalom javarészt fordításban, leginkább németül és franciául vált ismertté Magyarországon, a főnemesség és a műveltebb köznemesek könyvtáraiban megjelentek az eredeti angol kiadások is.1 5 Széchenyi István, aki tudvalévően igen erősen vonzódott Angliához, magyar fordításban olvasta a Macbeth-1 és a Lear királyt, és műveiben, például a Világban és Külföldi úti rajzaiban többször is említi Shakespeare-t. Színházlátogató ember lévén különösen Shakespeare színművei nyűgözték le, így a Julius Caesar előadása 1842-ben, és a Romeo és Júliáé 1847-ben.16 Naplójában többször utal a Hamletre, а Romeo és Júliára, a Macbeth-re és más Shakespeare darabokra.17 Könyvtárában megtalálható volt a The Beauties of Shakespeare című munka is.18 Leggyakrabban azonban nagy kortársait — kivált Goethét, Schillert, Byront és Walter Scottot — olvasta.19 Noha a magyarországi arisztokrácia könyvtáraiban általában volt angol nyelvű irodalom és Shakespeare is, ám a gyűjtemények állománya zömmel inkább német, francia és latin, semmint angol könyvekből állt.2 0 Voltak kivételek is; például a Károlyi-család könyvtárában, melyet főként gróf Károlyi György (1802-1877) gyarapított, különböző kiadásokban ott voltak Shakespeare összes művei a 19. század elejétől (1826, 1829, 1838, 1844), valamint néhány magyar fordítás is (Vörösmarty Mihály, 1856).2 1 A Károlyiak egy másik ágának, gróf Károlyi Sándor dapest: Akadémiai Kiadó, 1985), 18-19.; Frank Tibor, „Marx egy anonim forrása", in Frank Tibor, Marx és Kossuth (Budapest: Magvető, 1985), 110-111. Vó. Kornis Gyula, i.m., П. kötet, 334-335. 13 Vörösmarty Mihály kisebb költeményei, Vörösmarty Mihály Összes művei, I. kötet (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1960), 214. 14 Kármán József, A nemzet csinosodása, idézi Maller Sándor és Ruttkay Kálmán, szerk., Magyar Shakespeare-tükör (Budapest: Gondolat, 1984), 65. 15 Az 1848 előtti magyarországi olvasási szokásokról ld. Fülöp Géza, A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1978), 77-137. 16 Széchenyi István, Napló (Budapest: Gondolat, 1978), 972, 1153. 17 Széchenyi, i.m., 59-60, 72, 1315. 18 Bártfai Szabó László, Gróf Széchenyi István könyvtára (Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára, 1923), 83. 19 Gróf Széchenyi István külföldi úti rajzai és följegyzései. Naplói nyomán - összeállította Zichy Antal (Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1890), 282, 285, 286, 291. 20 Szirbik, i.m., 8. 21 A nemzeti művelődési alapítvány tulajdonát képező Gróf Károlyi-könyvtár aukciója, Árverési Közlöny, XVIII: 3 (Budapest, 1937), 68.
