Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
848 HERMANN ROBERT déka viszont az volt, hogy Abony környékén maradva mind a tiszai átkelőt, mind a pesti es. kir. erők mozgását figyelemmel tartja.112 Mészáros és Dembinski szándéka pedig az volt, hogy a hadsereg a szolnoki vasútvonal mentén igyekezzen tartani magát, majd pedig átkelve Szolnoknál a Tiszán, inkább a bal parton csatlakozzon a Szegedet védő erőkhöz. Az eltérő haditervekből veszekedés lett; Perczel már Nagykátán „retrospektív jóslással előre mondottnak állította" a turai vereséget; a vita Abonyban folytatódott. Mészárosék szerencsétlenségére a hadügyminisztérium is olyan értelmű rendeleteket küldött, hogy a hadsereg Szeged környékén igyekezzen egyesülni a többi magyar hadsereggel, s ezt lehetőleg a Tisza jobb partján lefelé menetelve eszközölje. Mészáros és Dembinski úgy vélték, hogy elegendő, ha a Tisza jobb partján csak egy kisebb különítménnyel figyeltetik a cs. kir. fősereg mozgását, s a hadsereget a sűrűbb településhálózatú Tiszántúlon vonják vissza. Perczeit is ilyen értelemben utasították. Perczel azonban kijelentette, „hogy neki a kormányzó, mivel a sereget ő gyűjtötte, ő fegyverezte fel, ő rendezte s ezt mind a maga zsebéből tette (?) - azért azt független rendelkezése alá adta; s ha eddig a fővezényletet megszenvedte, ezt inkább tiszteletből, mintsem kötelességérzetből tette; ő az egész sereggel Kőrösre induland".113 Mészáros véleménye az volt, hogy annak ellenére, hogy a Kőrös és Kecskemét felé történő menet Szegedet kevésbé fedezi, s a Duna-Tisza közi levonulást inkább az ellenség tanácsolhatta volna, mint a magyar hadügyminisztérium, mert ez csak a sereg kifáradását és a Tisza-balpart meg Közép-Magyarország gyors feladását eredményezheti114 ; de miután saját beosztottja egyszerűen felmondta az engedelmességet, s leváltására nem érzett magában elegendő erőt, kénytelen volt beleegyezni e mozdulatba. A hadügyminisztériumnak ugyanakkor beszámolt arról, hogy ha valahogy mégis sikerülne Görgei seregével egyesülni, ez a lehető legnagyobb bajokat okozná a hadvezetésben, mert Görgei és Perczel egyaránt szeretnek önálló hadvezérként viselkedni, s szükség lenne egy olyan fővezérre, aki iránt minden beosztott parancsnok bizalommal van.115 Ugyanezen a napon jelentette a hadügyminisztériumnak, hogy Perczel hadteste a minisztérium utasítása értelmében A-bonyból Nagykőrösre és Kecskemétre indult, Lenkey Károly ezredes hadosztálya pedig a tiszai átkelők védelmére szükséges csapatok hátrahagyása után a Tisza bal partján Szeged felé vonul. Miután „két önállóan tevékenykedő parancsnok egymás mellett nemigen érti meg egymást", ő maga a Tisza bal partjára helyezi át főhadiszállását. Egyben kérte, hogy mentsék fel kínos beosztásából „egy olyan személy által, aki élvezi mind a kormány, mind a csapatok bizalmát."11 6 E nap estéjén felszólította Wysockit, Dessewffyt és Gál László ezredest: nyilatkozzanak, hajlandók-e a kormány által kinevezett fővezérnek engedelmeskedni akkor is, ha annak parancsai nem egyeznek Perczeléivel? Wysocki és Dessewfíy azt válaszolták, hogy ha az említett utasítást szolgálati úton kapják, teljesítik azt; Gál azt közölte, hogy ő csak Perczelre hallgat, mert Perczel az ő közvetlen felettese. Mi-112 Perczel szándékára ld. júl. 21-i jelentését, közli Hermann - Kucza 173. 113 Mészáros Lázár II. 301-302. 114 Mészáros - HM, Abony, 1849. júl. 22. HL 1848-49. 39/53. 115 HL 1848-49. 39/73. Magyar fordításban közli Böhm - Farkas - Csikány 192. 116 HL 1848-49. 39/174. Magyar fordításban közli Böhm - Farkas - Csikány 193.
