Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
KOSSUTH LAJOS FOVEZERSEGE 833 on 1849. március - a rutin hiánya Kossuth a táborban láthatólag kedvet kapott a katonai mesterséghez. Legalább is erre mutat az a tény, hogy 1848. novembere után a hadvezéreknek írott leveleiben jó néhány konkrét haditervet vázolt fel, amelyek megvalósíthatósága igen tág skálán mozgott: hol az erők, a tér és az idő józan kombinációja, hol e tényezők valamelyikének (leggyakrabban magának az ellenségnek) a figyelmen kívül hagyása jellemezte őket. Hozzáteendő, hogy miután Bemet leszámítva, a magyar hadtestparancsnokok többsége ekkor tanulta a hadvezetés mesterségét, Kossuth számára sem tűnhetett olyan behozhatatlannak az az előny, amivel e hadfiak békeidős kiképzésük következtében rendelkeztek. Pulszky Ferenc emlékiratai szerint Kossuth „már azon időben [1848. december végén] sokat foglalkozott haditervekkel, s azt hitte, hogy sajátlag hadvezérnek született."38 Kossuth „a katonai elemben soha tökéletesen nem bízott, tudta, hogy ez mindig ellentétben áll a civilistákkal, s azokat lenézi. Görgeiben is leginkább azért bízott, hogy ez annak idejében elhagyta a katonai pályát, s polgári foglalkozással kereste kenyerét több évig."39 A magyar honvédsereg hadrendi egységesítése 1848. október közepén kezdődött meg, de látható eredményeket csak december közepén produkált. Ekkor alakultak meg azok a seregtestek, amelyek a téli, majd a tavaszi hadjárat során többé-kevésbé végleges keretté formálódtak. Az 1848-49 téli hadműveletekben az egyes magyar hadtestek többnyire önálló hadműveletekben vettek részt. Ez szükségessé tette az egyes hadtestek hadsereggé történő egységesítését. Erről az 1849. január 2-án Pesten tartott haditanács hozott határozatot. Ám ez a határozat nyomban felvetette a kérdést: ki legyen a fővezér? Az összpontosítandó hadsereg főparancsnokává Kossuth előbb Józef Bemet akarta megtenni.4 0 Bem 1831 óta vezérőrnagy volt, komoly katonai tapasztalatokkal rendelkezett, s 1848. december végén néhány hét alatt megtisztította Észak-Erdélyt a es. kir. és a román csapatoktól. Bem azonban január 8-án, a felajánlás pillanatában már Dél-Erdély felé tartott, s így a 40 000 főre tervezett fősereg vezérségét egyelőre nem fogadta el. Kossuth ezután Vetter Antal vezérőrnagynak, a helyettes hadügyminiszternek ajánlotta fel a fővezérséget. Vetter azonban megköszönte a bizalmat, de úgy vélte, a fővezér kinevezésére csak a koncentráció megtörténte után lesz szükség.41 A hadügyminiszter, Mészáros Lázár eddig csupa vesztes csatát vívott, s éppen annak örült, hogy január közepén sikerült megszabadulnia a felső-tiszai hadtest parancsnoki posztjától. Az egyetlen altábornagy, Kiss Ernő tehetetlen hadvezetése miatt január elején volt kénytelen megválni a bánsági hadtest parancsnokságától. Görgei Artúrt, a feldunai hadtest Vetterrel rangban egyidős parancsnokát Kossuth a dunántúli visszavonulás, majd a január 5-én Vácott kibocsátott, s némileg félreérthető politikai nyilatkozata miatt 37 A fejezet egészére ld. Hermann Róbert: A fővezéri kérdés 1849 telén és tavaszán. (In:) Horváth László szerk.: A tavaszi hadjárat. (Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga). Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. Hatvan, 1996. 9-32. 38 Pulszky Ferenc II. 457. 39 Pulszky Ferenc II. 459. 40 KLÖM XIV 70. 41 Vetter Antal 36-37. f, Borús József: Dembinski fővezérsége és a kápolnai csata Bp., 1975. 110-111.
