Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
832 HERMANN ROBERT volna az ellenséget", s aki menet közben „hibát követ el hiba után, s az ellenség megszökik". Igaz, írja Kossuth, hogy Simunich futott, mint a nyúl, „de diszpozíciómat akkint tevém, hogy ha ügyesen effektuáltátik, az Isten sem menti meg." A következtetés is árulkodó: „Úgy látom, végtére még magunknak kell generálisoknak lennünk". Azaz, Kossuth a schwechati csata és a Simunich elleni expedíció tapasztalatai alapján kezdett megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ő maga is katona legyen.32 A jelentésben Kossuth a követendő, Görgeivel egyeztetett, de egyértelműen Kossuthtól származó haditervről is ír: a sereg egyik erős támaszpontja Pozsony lesz, „a szükséges őrcsapatokkal Hainburg irányában, s Köpcsénnek és ismét Dévénynek és Nagyszombat felé". A másik támaszpont Győr lesz, „melynek szárnya Magyaróvárig, előőrei a Lajtáig mennek, s melyből Sopron felé is lehet működni, ameddig most is száguldanak huszárjaink, a bécsújhelyi vonalt szemmel tartani". Kossuth szerint az ellenség háborgatni fogja a hadsereget, de nagy, koncentrált támadástól már aligha kell tartani. „Bár be tudnám csalni Győrig, de nem hiszem, hogy jöjjön" - írja.33 November 6-án visszaindult Pestre, este megérkezett Komáromba. 7-én Komáromból írt Görgeinek a népfelkelés rendezéséről, Komárom megerősítéséről és a határszéli utak járhatatlanná tételéről.3 4 November 8-án már a fővárosban volt3 5 , s 9-én a képviselőházban számolt be tábori útjáról. A beszédben ismét jelen volt az október 30-i hadijelentésre jellemző lelkesítő elem, a vereségért többé-kevésbé burkoltan a hadsereg akkori vezetését hibáztatta, s megfelelő ellenpontozást jelentett Görgei fővezéri kinevezésének bejelentése. Ugyanakkor a beszédből kiderült, hogy Kossuth számára is komoly tanulsággal jártak a táborban töltött napok. „... a sereg organizációja, rendben s fenyítékben tartása kimondhatatlan, nélkülözhetetlen kellék, mert van a hadiszolgálatnak temérdek része, hol a rendnek hiányát puszta lelkesedés pótolni nem képes, s ez mindinkább érezhető akkor, ha az ember nem minden percben van csatában, mert a lelkesedés viszi előre, megvan a bátorság és elhatározás, hanem a sok táborozás- és szolgálatokra tudomány kell" - mondta.36 Ami annak beismerését is jelentette, hogy kénytelenségből ő maga is túlzottan optimista volt, amikor 1848. októberében a pusztán a tömegerőre építette a Bécs felmentésére indítandó támadás tervét. 32 A Simunich elleni hadműveletre ld. Hermann Róbert: Klapka György tevékenysége 1848 márciusától 1849 január elejéig. (In:) Kiss Vendel szerk.: Komárom és Klapka György 1848/49-ben. Komárom, 1994. 55-57.; Steier Lajos: Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes visszaemlékezései és jelentései az 1848/49-iki szabadságharcról és tót mozgalomról. Bp., 1924. 61-69. 33 KLÖM XIII. 355. 34 Közli KLÖM XIII. 368.; Hermann Róbert, 2001. 86-87. A várerődítéssel kapcsolatban Farkassányi Sámuelhez intézett rendeletét közli Hermann Róbert: Kiadatlan Kossuth- és OHB-iratok 1848-ból.HK, 1989/2. 231. Komáromi tartózkodására ld. még Szinnyei József: Komárom 1848-49-ben. (Napló-jegyzetek). Bp., 1887. [Reprint kiadás. Komárom, 2000.] 37-38. 35 Ld. erre Mészáros Lázárhoz intézett levelét. Közli Hermann Róbert: Kossuth Lajos és az Országos Honvédelmi Bizottmány kiadatlan iratai, 1847-1848. Századok, 2002. 6. szám. 36 KLÖM XIII. 376-386. Az idézetet ld. 381.
