Századok – 2002
Tanulmányok - Erdődy Gábor: Vezető liberális belga hírlapok a magyarországi eseményekről 1848-ban IV/789
KORABELI BELGA HÍRLAPOK A MAGYAR 48-RÓL 809 uralkodónak szentelni magukat, s a Habsburgok az ő segítségükkel próbálják Magyarországot uralmuk alá visszaterelni. Az antwerpeni elemző tehát pontosan felismerte a horvát mozgalom politikai természetét és funkcióját Ausztria oldalán meghatározva leplezte le a magyarellenes Habsburg-horvát koalíció működését. A L'Observateur, amely október 20-án Kossuth Lajosnak a bécsi forradalom megsegítése mellett érvelő, annak cserbenhagyását erkölcsileg is megbélyegző, a katonai beavatkozást elrendelő, „exaltált"-nak minősített beszédéről tudósított, 28-án „A magyarok" címmel közölt elemző tanulmányt,84 ismét az első oldalon. Cikkíró az osztrák események nyomán kifejlődött nyugtalanságot, a magyarokat a belga közvélemény számára jobban megismertető történelmi részlet bemutatására használja fel, annál is inkább, mivel azok véleménye szerint „nagy szerepet hivatottak játszani ebben a forradalomban. A napi politika legsürgetőbb problémájának annak megválaszolását tekinti: vajon az ausztriai forradalom teljesen fel fogja-e borítani az európai összhangot, vagy lehetséges-e annak fenntartása? Kulcsfontosságúnak tekinti továbbá annak megválaszolását, hogy „kik fognak dominálni az összekeveredett népek átalakulási folyamatában, ki fogja átformálni e nagy császárságot", s a végkifejlődés tartalmát alapvetően befolyásoló fordulatként ábrázolja, miszerint „az események végül is rávették a politikát, hogy figyelmét a szláv népekre fordítsa, melyek hosszú ideig tartó elnyomás után minden irányból visszatérnek az életbe, és nemzeti tradícióikat felélesztve követelik nemzeti létük helyreállítását." Valamennyi szempontot figyelembe véve sorsdöntő dilemmának nevezi: vajon „ezen öreg, darabokból és morzsákból összeragasztott Ausztria, fel fog e bomlani egy szép napon, lehetővé téve, hogy az őt alkotó népek visszatérjenek természetes állapotukhoz?(!), s létrejön-e a helyén egy olasz és egy szláv császárság?" A feszültséget fokozva utal a valamennyi szláv népességet rendszerébe olvasztani kívánó cári Oroszország várható szerepére, és I. Miklós Metternich sorsa feletti sajnálkozását felelevenítve félreérthetetlenül leszögezi: „Természetes, hogy Oroszországot nem szeretnénk Európa szívében látni!" Tanulmányíró a felvázolt koordinátarendszeren belül helyezi el Magyarországot, az Ausztriának és a szláv törekvéseknek egyszerre ellenálló magyarok „harcos és büszke" nemzetiségét. Különös figyelmet szentel eredetük tisztázására, mert szerinte az sokban „megmagyarázza törekvéseiket, jelenlegi irányvonalukat s talán előre láttatja jövőben követett" politikájukat is. Kiemeli, hogy Magyarország, „a régi Pannónia", tizenhét nyelvet és dialektust felvonultató nemzetiségeinek változatosságát tekintve egyedülálló jelenség a világon s, hogy „különösen két nép emelkedett ki közülük egymásnak feszülve, hatalmas energiával és a hódítás reményében: a szlávok és a magyarok." A többiek szerinte — esetleg a románok kivételével — nem bírnak jelentősséggel. Az ország centrumában elhelyezkedő magyarokról azt tartja fontosnak elmondani, hogy egykor kimondottan nomád népet alkottak, és városaik az 1000 évvel korábban letelepedett csoportok régi táborhelyein alakultak ki. Ellenben a szlávok az északi és a déli sivár hegyeket lakják, mígnem keleten találhatók a románok, akik viseletükben megőrizték román jellegüket, „s nyelvük szinte teljesen a latin, akiknek ruhájuk, szokásaik és erkölcsük „festői", miközben babonásak és lusták „mértéktelenül." Végül nyu-84 „Les Hongrois" LOB 1848. okt. 28. No. 301. 1.
