Századok – 2002
Tanulmányok - Erdődy Gábor: Vezető liberális belga hírlapok a magyarországi eseményekről 1848-ban IV/789
792 ERDŐDY GÁBOR minden baloldalba vetett reményünk eltűnt" - hangsúlyozta a L' Observateur első, február 24-i reakciójában.7 Néhány nap elmúltával azonban megnyugvással fogadták és értékelték az ideiglenes kormány működésének első tapasztalatait. A Le Précurseur „a jog szuverenitása sérthetetlenségének elismerésére" alapozta ébredező optimizmusát, míg a Le Messager az anarchikusnak ábrázolt szenvedélyek háttérbe szorulását, valamint a pozitívnak tekintett fordulatot regisztrálva felszabadultan nyugtázta, hogy „Franciaországban jelenleg a megőrzés, az intelligencia, a tehetség és a zsenialitás" határozza meg az érvényes rendszabályokat.8 A belga társadalom liberális csoportjai a franciaországi változásokat magabiztos öntudattal fogadták, identitásukat a párizsi eseményekkel szembeni kezdeti határozott elhatárolódásuk, majd lassan oldódó fenntartásaik jelentős mértékben alakították, erősítették. A februári „katasztrófa" okait a Le Précurseur a két ország intézményei között meglévő „szembetűnő" különbségekben, különösen a belga alkotmány által biztosított „jogok és szabadságok" kiterjedtségében ragadja meg.9 „La France nous copie" című írásában a Le Messager a megvalósult belga gyakorlattal veti össze a legújabb párizsi fejleményeket, és arra a következtetésre jut, hogy az ideiglenes kormány törekvései nem egyébre, mint a belga intézmények — a választási és parlamenti reform, az oktatás szabadsága, az egyház és az állam szétválasztása, stb — átvételére irányulnak.10 A megváltozott és kritikusnak ábrázolt európai viszonyok közepette a L' Observateur abban jelöli meg a belga kormány Jelentős és nagy misszióját", hogy „létező legliberálisabb" intézményeire támaszkodva őrizze meg a belga társadalom nyugalmát, illetve az ország függetlenségében, alkotmányos rendjében gyökerező önbizalmát és ösztönözze Párizst a különböző nemzeti mozgalmak támogatására, valamint más nemzeti érdekek tiszteletben tartására. A korai liberális gondolkodásra jellemző reményeit a szabadságeszme feltételezett egyesítő erejéből is merítve a belga és a francia nemzetet olyan barátokként ábrázolja, kiknek kapcsolatát a liberális értékek összetartó közössége határozza meg. S miközben a radikalizmus minden formáját elutasítva a belga politikusokat a megkezdett reformok következetes folytatására buzdítja, büszkén állapítja meg, hogy az általános európai forrongások közepette egyedül Belgium őrizte meg nyugalmát, a „belga csoda" titkát pedig mindenekelőtt abban jelöli meg, hogy „intim kohézió jött létre a nemzet és a monarcha között" az alkotmányos kormányrendszer bázisán.11 7 „Belgique" LOB 1848. Febr. 24. No. 55. 1. 0., „Nouvelles graves de Paris" с. beszámolójában a Le Messager sem titkolja fenntartásait a radikális alternatívával szemben és a „hihetetlen"-nek minősített kormánylista alapján arra következtet, hogy az új köztársaságnak Louis Blanc lehet egyik erős embere. 8 „La Belgique" LP 1848. márc. 4. No. 64. L, ld. továbbá „Gand" LM 1848. márc. 1. No. 61. 1. 9 „La Belgique" LP 1848. márc. 1. No. 6o. 1. 10 LM 1848. márc. 5. No. 65. 1. 11 „Belgique" LOB 1848. febr. 27. No. 58. 3., „Magától értetődő, hogy azok az okok, amelyek a párizsi eseményeket kirobbantották, nálunk nem léteznek. Ennek megfelelően egyetlen eszközt szükséges csupán konzerválnunk: maradjunk belgák"— szögezi le nem kis magabiztossággal — LOB 1848. febr. 28. No. 59. 1., Azt az elvet, hogy a nép szuverenitását tiszteletben tartsuk, Franciaország e pillanatban kísérli meg intézményeiben érvényre juttatni. Azzal az új szociális és politikai rendszerrel, amelybe Franciaország belépni készül, mi már 17 éve rendelkezünk"- utal a belga modell ösztönző hatására, a liberális parlamentarizmusra és a nemzeti függetlenségre alapozott belga szabadság erejébe vetett hitből táplálkozó, s a francia példa követését elutasító imponáló magabiztossággal. Ld. „Belgique" LOB 1848. márc. 1. No. 61. 3., vö. „La situation de la Belgique" LOB 1848. márc. 13. No. 73. 1.
