Századok – 2002

Tanulmányok - Urbán Aladár: Bizottmány a haza védelmére; a rend és béke fenntartására IV/741

784 URBÁN ALADÁR vállalkozott, hogy ezekkel a kérdésekkel, valamint a hadvezetés és a bizottmány, illetve a tábori biztosok és a bizottmány viszonyát jellemezze. A bizottmány munkája szeptember 29-én Kossuth távozása után — Pázmándy beszámolója szerint — Nyáry és az ő összefogásával, valamint Sembery Imre csatlakozásával kezdődött. Megállapítható, hogy mind Mészáros Lázár, mind Szemere Bertalan már szeptember 30-án — tehát az országgyűlési jóváhagyás előtt egy nappal — részt vett a testület munkájában. Mint láttuk a bizottmány az első pillanattól igénybe vette a HM katonamozdítási és elhelyezési osztályának hivatalnokait, október 1-étől a HM államtitkárát és elnöki titkárát is bevonta a munkába. Majd ezt követően október 1-én megszületett a rendelet, amely minden államtitkárt kötelezett a bizottmány tevékenységében való részvételre. A munka intenzitásáról, a megszületett rendelkezések tartalmáról és számáról az első két napban nem nyerhetünk teljes képet. Ennek egyik oka az, hogy ekkor elég nagy számban születtek iktatószám nélküli rendeletek, s ezeknek — érthetően — nem maradtak meg a fogalmazványai, — ha egyáltalán voltak ilyenek. Másrészt a HM munkatársai az általuk kiadványozott iratokon a maguk k.mo. jelzését feltüntették ugyan, de tudomásuk szerint a fogalmazványok nem maradtak fenn. Osztályiktatókönywel pedig nem rendelkezünk, így a számsor alapján sem ellenőrizhető, hogy hány kiadvány készült ebben a sorozatban. Bár a bizottmány fogalmazói és Írnokai már szeptember 30-án kiadványoztak a miniszterelnök úgynevezett elnöki sorozatából (amelyet a vizsgált időszakbem a honvédelmi bizottmány iratainak nevezünk és az OHB betűkkel jelöljük), valójában csak október 2-ától válik szinte általánossá ennek a sorozatnak, illetve iktatószámainak a használata. A bizottmány munkájában részt vevő személyekről szólva, elsőként ifj. Pázmándy Dénesnek, a képviselőház elnökének szerepét érdemes megvizsgálni. Az újabb kori szakirodalom — mint idéztük — kárhoztatja Pázmándyt, aki jogcím nélkül döntő befolyást, sőt vezető szerepet biztosított magának a honvédelmi bizottmányban. Kétségtelen, hogy Csány Lászlóval ő tartotta a kapcsolatot, s leveleiben szövegszerűen testületi véleményt tolmácsolt, de néha saját intézkedéseiről adott számot. (Október 5-én azt írta, hogy a kun lovasokat visszaküldte, mert nem voltak kellően felfegyverezve.) Amellett ő volt az országgyűlésen a bizottmány szószólója, ami lehetőséget adott arra, hogy időnként ezeket a szerepeket összekeverje. Kétségtelen, hogy Pázmándynak részt kellett vennie a bizottmány ülésein, hogy az ott elhangzottakat vagy elhatározott intézkedéseket kellő körültekintéssel, azok bizalmas természetét megőrizve tolmácsolja a képviselőknek. Október 3-án Riskó Ignác interpellációjára magát a bizottmány „résztvevő tagjának" nyilvánította. Az ülés jegyzőkönyve ezt úgy rögzítette, hogy az elnök „mint a honvédelmi választmány tagja" tett a háznak jelentést. Mivel másnap a képviselők ezt a jegyzőkönyvet jóváhagyták, ez azt mutatja, hogy elfogadták ezt a meghatározást. Mindez kétségtelenül magában hordta a befolyásolás lehetőségét. Azt azonban hitelesen nem tudjuk megállapítani, hogy a bizottmány ülésein ez a befolyás miként és milyen mértékben érvényesült. Például október 6-án az elnök sikerrel ellenezte, hogy Perczel Mórt „idő előtt" megdicsérjék. Mégis, még ezen az estén megszületett egy Perczel sikereit elismerő levél, — igaz tompítva azzal