Századok – 2002
Közlemények - Jemnitz János: 1917. Háború – béke? Reform – forradalom? I/75
1917. IIÁBORÚ - BÉKE? REFORM - FORRADALOM? 79 nyilatkozatot, amely már inkább a háború utáni időre foglalta össze a párt szociálpolitikai követeléseit: az adott pillanatban a drágaság, a munkanélküliség leküzdésére követelt intézkedéseket, az ostromállapot megszüntetésével a szabadságjogok biztosítását sürgette, választójogi reformot és amnesztiát igényelt, üdvözölte az orosz forradalmat - anélkül azonban, hogy ebből Németországra vonatkozóan is levonták volna a megfelelő következtetéseket, s a megfogalmazott követelések kikényszerítésére radikális tömegakciókat terveztek volna. Emiatt a spartakisták élesen bírálták a referátumok fogyatékosságait. Mindamellett a kiáltvány hivatkozott a zimmerwaldi és kienthali konferenciára, a német, francia és orosz internacionalista szocialisták egyetértésére, s jelezte, hogy a béke záloga csak a proletariátus akarata lehet. Kautsky kiáltványának erősebb oldala ezúttal is a kritikai rész volt. Többek között feltétlenül előremutató volt, ahogyan az új szakadást Kautsky visszavezette a német pártban már 1914 előtt tapasztalható vitákra, az áramlatok harcára. Kautsky két olyan csoportosulást nevezett meg, amelyek szemben álltak a párt szocialista tradícióival. Az egyik a nemzeti liberális csoport, amely a szocialista osztályharcot, a másik a nemzeti szocialista csoport, amely az internacionalizmust minősítette túlhaladottnak. E két kör sokszor szorosan egymásba kapcsolódott. A jobboldali „ultra" eszmeáramlatok után a pártvezetőséget is bírálta, s mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy a reformista, nacionalista illúziókkal szemben a háború a tömegek gazdasági helyzetének rohamos rosszabbodását eredményezte. Mindezt mérlegelve Kautsky szintén úgy fogalmazott: a történeti feltételek nem engedik meg a további halogatást, azonnali akciókat sürgetnek, s erre sarkall az orosz forradalom is. A legfontosabbnak a népek kölcsönös megértése alapján a kiegyezéses béke megkötését tekintette,12 de hogy ezt miként érhetik el, arról Kautsky kiáltványa konkrétan nem beszélt. A háborút és felelőseit élesen támadta, de a kényes kérdésekről hallgatott, s a spartakisták ezért tekintették kevésnek, általánosnak, mivel szerintük Kautsky a végső következtetések levonásától, a forradalmi eszközök, tömegharc meghirdetésétől végül visszariadt.13 A megalakult Németországi Független Szociáldemokrata Párt (USPD) különféle áramlatokat fogott össze - a pacifistáktól a radikális antimilitarista szocialistákon, harcos szakszervezeti vezetőkön és bizalmiakon át egészen a forradalmi spartakistákig. Ez utóbbiak közül a vezetőségbe azonban csak Zetkin jutott be, amit nyilván nagy tekintélyének, múltjának és nőmozgalmi szerepének köszönhetett. A párt vezetése gyakorlatilag Haase, Ledebour és Dittman, szellemileg Kautsky és Bernstein kezében maradt - s ily módon a Munkaközösség és a Független Szociáldemokrata Párt között semmiféle lényeges változás nem történt, az új párt pacifista nyomdokokon haladt. Tevékenysége mégis eijesztőleg hatott, létszáma és befolyása megnőtt, ezt azonban csak kisebb részt köszönhette nyilatkozatainak, szervezőmunkájának, sokkal inkább a háborús fáradtságnak, s annak, hogy mégis ez volt az egyedüli párt, amely a parlamentben a háború ellenében mert fellépni, és sajtója az egész országban elterjedt. 12 Uo. 148-151. 13 Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung, Berlin, 1966. 2. к. 490-492.
