Századok – 2002

Krónika - A Nyíregyházi Főiskola Történettudományi Tanszékének négy évtizede (Reszler Gábor) III/734

734 KRÓNIKA tetben komolyan vette s lelkiismeretesen hajtotta végre, rengeteg időt kellett fordítania ezekre a dolgokra. Befelé forduló alkatnak tetszett, aki nem szívesen mutatta ki érzelmeit hozzá közelálló kollégái előtt sem. Sokat gyötrődött egész életében, de sohasem mutatta. Nagyon ritkán, amikor felengedett, bepillanthattunk mély humánumába, ragyogó logikájába, enyhén kesernyés humorába. Szilárd elvi alapokon állt, sem történetfilozófiai, sem tudományos elvei nem inogtak meg 1989 után. A történelemről, a történettudományról vallott nézetei, társadalomszemlélete érintetlen maradt, s ha úgy érezte, szükség van arra, hogy elvei védelmében nyilvánosan is megnyilatkozzék, ezt meg is tette. Tisztességét, emberségét senki sem vonta, s ma sem vonhatja kétségbe. Ezt még azok sem tették, akik elvi, vagy tudományos ellenfelei voltak, s ennek következtében kárt szenvedtek. Puritánsága közismert volt. Szerény körülmények között élt, példásan családszerető, családcentrikus ember volt. Egy olyan korban, amelyet kevésbé hat át a politika, mint a 20. század második felét, ahol az elvi, politikai meggyőződés nem vezet a közélet, a tudományfejlődés súlyos zavaraihoz, ahol nem elkötelezett pártkatonákra van szükség, s ahol a tudományos vitákat nem korlátozza az egzisztenciális félelem, egészen biztosan jóval tekintélyesebb tudományos életművet hagyott volna maga után. Igaz, képes volt korrigálni, de pályájának első évtizede olymértékben rányomta bélyegét a rákövetkezőkre, hogy ez a korrekció nem lehetett teljes és egyértelmű. Ha a „szokványos" tudományos fejlődés útját jáija, s kisebb tanulmányok révén bővíti mind számottevőbbre eredményeit, ha ez a folyamat nyílt viták sodrában mehetett volna végbe, nyilván könnyebben haladhatott volna végcélja felé. Tudományos teljesítménye, bár a szokásosnak éppen a fordított útját járta (előbb születtek nagyívű áttekintései, s utóbb a kisplasztikái részlettanulmányok), így is hatalmas. Menynyivel eredményesebb lehetett volna akár csak valamivel kedvezőbb légkörben! Mindezeket figyelembe véve, nyugodtan mondhatjuk, megillette az a kivételes megtiszteltetés, amelyben a Történettudományi Intézet, s persze barátai és kollégái részesítették: két ízben is emlékkönyvvel ünnepelték meg születésnapját. 65. születésnapjára a Történelmi Szemle 1984. évi teljes 1. számát neki szentelte, majd 1989-ben 70. születésnapjára barátai, tisztelői emlékkönyvet jelentettek meg „Gazdaság, társadalom, történetírás" címen. Kigérdemelte... Gunst Péter A NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA TÖRTÉNETTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK NÉGY ÉVTIZEDE 2002-ben ünnepli alapításának 40. évfordulóját a Nyíregyházi Főiskola. Az a felsőoktatási intézmény, amelyik a 2000. január elsején végrehajtott integrációval nyerte el új szervezeti formáját. Az egyik jogelőd, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola alapító tanszékei között találjuk a Történettudományi Tanszéket. Az ország keleti térségének nagy pedagógushiánya a hatvanas évek elején sajátos képzési modellt igényelt. A tanár szakos hallgatók tanulmányi idejük felét töltőt-