Századok – 2002
Közlemények - Molnár Máté: Az európai integráció szövetségi tervezetei I/57
AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ SZÖVETSÉGI TERVEZETEI 73 badság, a gyülekezés és a petíció (kérvényezés) szabadsága, folyamatban van az állam és az egyház szétválasztása [1875].5 2 A svájci Alfred Gobat (Nobel-békedíjas politikus, a Nemzetközi Békeiroda igazgatója) egy 1912-ben, Genfben tartott gyűlésen szintén Svájc példájának szem előtt tartását javasolta a nemzetközi federáció kérdésében, és elsősorban a fokozatosság elvét emelte ki. Svájc először csak védelmi szövetséget hozott létre, később a kantonok a döntőbíráskodásról is megegyeztek. Utána közös parlamentet is felállítottak, de a küldöttek csak kötött mandátummal rendelkeztek. Egy fejlettebb szakaszban a kantonok lemondtak szuverenitásuk egy részéről a Konfederáció javára, így alakult ki a szorosabb egység. Gobat szerint az egységesülési folyamat csak önkéntesen mehet végbe, ha az európai államok felismerték annak szükségességét. A létrejövő integráció tagállamainak mindenképpen azonos alkotmánnyal kell rendelkezniük, tehát köztársaságok és monarchiák nem szövetkezhetnek egymással. Létre kell hozni egy nemzetközi parlamentet, ez lehet az európai federáció kiinduló intézménye.53 Az Európai Egyesült Államoknak, mint európai szövetségi államnak a kérdése még sokáig napirenden maradt a századforduló politikai gondolkodásában. 1891-ben a római nemzetközi békevilágkongresszuson javaslat született arról, hogy a béketársaságok fogadják el végső célként az Európai Egyesült Államok megteremtését. 1900-ban Párizsban, a politikai tudományok kongresszusán állásfoglalás született arról, hogy e program realizálásának lehetőségét továbbra is tanulmányozni kellene.5 4 Az európai politikai események azonban az egységtörekvéssel szemben éppen ellentétesen alakultak, és a nacionalizmus nekivadult erői gátlástalanul elszabadultak, hogy Európát (és a világot) addig még soha nem látott borzalmak felé irányítsák. Az európai integráció szövetségi jellegű elképzelései hosszú évszázadokon át csak politikai és filozófiai tervezetek maradtak, és a birodalmi kísérletek árnyékában másodlagos szerepet játszottak a mindennapi politikai életben. Az utolsó európai birodalmi kísérlet, a német Harmadik Birodalom bukása (1945) után azonban a federatív integráció gyakorlatban is körvonalazódni kezdett Európában elsősorban Nyugaton. A különböző regionális védelmi, gazdasági, kulturális és politikai szervezetek egyre összehangoltabb, egyre szorosabb együttműködése tapasztalható, amelyben a nyugat-európai magállamok körül egy összeurópai integráció lassú, de határozott kibontakozása történik. Mint az elmondottakból kitűnik, az európai egységnek sokféle kialakulási útja és szerkezeti modellje lehetséges. Pillanatnyilag (2001-ben) úgy látszik, hogy a potenciális utak és modellek közül éppen az optimális, az önkéntes kooperáción alapuló, federalista jellegű integráció folyamata dominál. A status quo adottságait szem előtt tartó, realitásokkal számot vető politikai folyamat azonban nyilvánva-52 EUE-. 1875. 8. sz. 53 EUE: 1912. 4. sz. 54 Renouvin: 1949: 13.
