Századok – 2002
Folyóiratszemle - Bevir Mark: Annie Besant az igazság nyomában III/715
716 FOLYÓIRATSZEMLE mint engedelmes, hívő családanyát és feleséget képzelte el, ezzel szemben, mint látható, a vallási kétely, s a sikertelen házasság révén mintegy kirekesztődött, s ennek — mutat rá Bevir — jelentős következményei lettek Besant gondolkodásában. A következő fejezetek azt az utat mutatják be, amelynek során Annie Besant előbb a vallási kritikán alapuló szekularizmushoz, később elsősorban a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadóan a szocializmushoz, végül, sajátos vallási tartalommal a teozófiához csatlakozott. A szekularizmus számára elsőként Isten állandó jelenlétét képviselte, amely egyúttal avval járt, hogy elutasította az olyan „közvetítő" fórumokat, mint a Szentírás, vagy az egyházszervezet. Számára Isten mindenütt, de elsősorban az emberben van jelen, egyfajta morális tökéletességet sugall. Később azonban már Isten létében is megrendült a hite, s csatlakozott az Edward Truelove nevével fémjelzett National Reformer-hez, s tagja lett a National Secular Society-nek is. Az előbbiben „Ajax" álnéven publikált. Elítélte a keresztényeket, mivel hatalommal kívánták megszabni a moralitás alapjait, a teizmust a túlságosan nagymértékű intuíció miatt nem fogadta el, hiszen az nem alkalmas arra, hogy összhangba hozza az embert a természeti törvényekkel. Végeredményben arra jutott, hogy a morális egyensúly, a természeti törvényekkel való harmónia, az általa boldogságnak nevezett fogalom biztosítja az ember boldogulását. Innen jutott el annak kimondásáig, hogy a szabadság biztosíthatja eme boldogságot, ill. hogy a társadalom is akkor érheti el a morális egyensúlyt, ha megteremti az egyetemes testvériséget, amely már nem az egyéni, hanem a társadalmi dimenziója ennek a felfogásnak. Ezzel érkezünk el, Bevir szerint, a szocializmus gondolatáig, amely elsősorban társadalmi megfontolásokból fakadt. Besant-ot elsősorban a szocializmus testvériséget hangoztató megnyilatkozásai vonzották, állítja Bevir, aki szerint az 1883-1885 közötti időszakban keltette fel Besant érdeklődését ez az irányzat. Meghatározó volt Fabian, valamint a National Secular Society tevékenysége, de jelentős volt Louise Michel anarchista-kommunista eszméinek, ill. H.M. Hyndman, William Morris és George Bernard Shaw elképzeléseinek, a Social Democratic Federation-nek. Ez utóbbihoz Besant is csatlakozni akart, bár ez nem aratott osztatlan sikert, tekintve, hogy számos kifogást emelt a szocializmus eszméivel szemben, bírálva annak elsődlegesen politikai jellegét, azt, hogy célkitűzései is elsősorban gazdasági-politikai jellegűek. Megvalósulni látta viszont az egyetemes testvériesség elvét, s hitte a fejlődés elméletét. Úgy nyilatkozott, hogy „Szocialista vagyok, mivel hiszek a Fejlődésben". Szükségesnek látta a földreformot, a 8 órás munkaidőt, az öt napos munkahetet, mint gazdasági törekvéseket, de egyúttal egy új vallást és igazságot is látott a szocializmusban, amely megteremti az egyetemes testvériséget az osztályellentétek helyén. Az utolsó fejezetben a szerző Besant szocializmustól való eltávolodását, a teozófia iránti érdeklődését mutatja be. Ezt a változást 1886-1888 körűire teszi. 1886 körül ugyanis Besant elkezd a lélek, a mentális jelenségek, álomfejtés, stb. iránt érdeklődni Ez elsősorban az egyre élénkebb pszichológiai kutatásoknak (pl. Society for Psychical Research) tudható be, s olyan személyeknek, mint Janet Oppenheim, Alex Owen, Seth Ackroyd, Herbert Burrows, E.W Wallis, Alfred Rüssel Wallace, stb. Mégis, a legnagyobb hatást egy találkozás keltette, amely 1881-ben történt, Madame Blavatskyval. Fő műve a The secret doctrine alapvető hatást gyakorolt Besantra. Az egyetemes testvériesség, az emberek szolgálatának elvét valamiféle új vallásosságban remélte megvalósíthatónak, amely sok tekintetben egyfajta okkultizmuson alapult. Besant új lapot indított William Stead segítségével (The Link). Blavatsky hatására 1889. május 10-én csatlakozott a Theosophical Society-hez. Szintén Blawatsky hatására kezdte el tanulmányozni a keleti népek, az indián kultúrák vallásosságát. E-zeket, másokhoz hasonlóan, egyfajta romantikus lelkesedéssel tanulmányozta, s míg a keleti vallásokat panteisztikusnak, addig a nyugatit spirituálisnak jellemzte. Úgy tűnik, ez egyfajta viszszatérést is jelentett, hiszen ismét megjelent Isten immanens, mindenütt jelen levő értelmezése. Az új elem mindenképp a keleti vallásosság megismeréséből fakadt, hiszen a rendszerbe immár beépült e keletiekre jellemző körforgáselmélet, a reinkarnáció elve. Túllépett a szekularizmus egyszerű fejlődéselméletén, s egyre erősebben hangoztatta a környezet hatását, ill. a reinkarnáció szellemében a múltbeli élet(ek) jövőbeli hatásait. Éppen ezért a történelem, a kor is változik: a 19. század még — hindu szellemben — a „Fekete Kor" (Black Age), míg a 20. század az „Új Kor" (New Age) lesz. Elképzeléseiben nem volt egyedül, hasonlóan gondolkodott Walter Crane a Theosophical Society elnöke, A.R. Orage (Theosophical Group), a New Age szerkesztője. Magukat egyfajta szellemi elitnek tekintették, aki a többség jólétén fáradozik. Journal of Ecclesiastical History 50 (1999) pp. 62-93. К. G.
