Századok – 2002
Történeti irodalom - Egedy Gergely: Nagy-Britannia története (Ism.: Tóth Gábor) III/711
711 TÖRTÉNETI IRODALOM Jenő: Gömbös Gyula. Vázlat egy politikai életrajzhoz. Életkép-sorozat. Elektra Kiadóház, 1999. Uő: Gömbös Gyula: Politikai pályakép. Vince Kiadó 2001; Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában 1914-1945. Csokonai Kiadó. Debrecen. 1998. Uő: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. 1-П. k. Bp. 2000.) A kötetet — a fent említett észrevételekkel együtt — ajánlom mindenkinek, aki szeretné jobban megismerni a két világháború közötti Magyarország történetét. A téma művelőinek pedig azért ajánlom ezt a gyűjteményt, mert — reményeim szerint talán e recenzió kapcsán is — új gondolatok, kételyek születhetnek, melyek előbbre vihetik a tudományos kutatatást. Jóllehet, az utóbbi időben több új politikatörténeti, politológiai munka segíti a tájékozódást, jó néhány téma van még — például a pártok különböző szempontok szerinti vizsgálata, a politikai rendszer egyes periódusai, ill. alrendszerei, Gömbös honvédelmi tevékenysége —, amelyek részletesebb kutatást igényelnek. Egyetértek a szerzővel, hogy sajnos, e témakörben nem egyszer születnek radikálisan új, a régi minősítésekkel ellentétes vélemények — új alapkutatások, új források, mi több, ilyen kutatási eredményekre épülő tanulmányok, elemzések felhasználása nélkül. Természetesen, elavult kategóriákhoz nem szabad ragaszkodni, de éppúgy helytelen magatartás a pártállami korszak társadalomtudományi eredményeit, ex cathedra megtagadni politikai szempontok miatt. Hiszen minden tudomány csak saját korának ismereteit képes összegezni. A történésznek azt kell mérlegelnie, hogy az új megfogalmazások érthetőbbé teszik-e az általa vizsgált korszakot, segítik-e az árnyaltabb ábrázolást, s ez által megkönnyítik-e a saját korunkban való eligazodást. Ehhez méltóság és alázat szükséges! Méltóság, hogy el tudjuk viselni a tévedéseinket, és alázat a tudomány iránt. Mészáros Margit Egedy Gergely NAGY-BRITANNIA TÖRTÉNETE Aula Kiadó, 1998 538 1. A történettudomány hajnalán, az antikvitás korában a történetírás kidolgozott egy elméletet — lehet tagadni, vagy vele nem egyetérteni, ettől függetlenül beépült a rendszerbe, máig is élő álláspont — miszerint a történelem állandóan ismétli önmagát, állandó körforgásban van. Mindig voltak, vannak és lesznek olyan közösségek, népcsoportok, nemzetek, államalakulatok, melyek környezetükből kiemelkedve képesek befolyásolni a környezetükben zajló eseményeket és folyamatokat, rá tudják kényszeríteni akaratukat egy adott térségre, vagy akár egy egész „világra". Az emberiség ismert történelme során számos birodalom született és tűnt el a történelem és civilizáció süllyesztőjében. Az ókori egyiptomi, hettita, perzsa, vagy római, de említhetnénk Nagy Károly, vagy V Károly hatalmas birodalmait. Hosszabb-rövidebb ideig tartó felemelkedés és virágkor után eljutnak a hanyatlás periódusába. Ha ezt a gondolatmenetet követjük, akkor az angol gyarmatbirodalom a 20. század folyamán már elérte hanyatló ciklusát. A 19. század első felében, a napóleoni háborúkból győztesen kikerülő Nagy-Britannia még gazdaságilag és politikailag is a világ elsőszámú nagyhatalma. Az ipari forradalom kibontakozásának és gyarmatainak, valamint tengeri erőfölényének következtében 1850-ben a világ ipari termelésének harminc százalékát adta, addig ötven évvel később már csak ennek a felét, s ez az arány a 20. század folyamán rohamosan csökkent tovább. Már a századforduló előtt visszaszorult az Egyesült Államok és Németország mögé a harmadik helyre. A gazdasági mutatók félretételével és mélyebb elemzésének elhagyása mellett, a brit birodalom gyengülésének, pozícióvesztésének folyamatát talán legérzékletesebben London és gyarmatai viszonyának alakulása szemlélteti. A 19. század folyamán a gyarmatok többsége elindult az önállósodás útján. A fehér telepes gyarmatok az élen járva már e század közepére kivívták a helyi önkormányzati jogok gyakorlását. A század második felében a mindig is kiemelten kezelt Indiában is kénytelenek az angolok kedvezményeket, s bizonyos kormányzati jogköröket átengedni. A századforduló környékén a londoni kormányzat már rákényszerült, hogy az egyes gyarmatokat a teljes autonómiát megadó domíniumi státuszba emelje. Bár a két világháború közötti időszakban érte el az angol birodalom legnagyobb területi kiterjedését, gyarmatait csak a Westminsteri statutum alapján létrehozott Nemzetközösségen keresztül tudta megtartani. A gyarmatokat csak a koronához való hűség tartotta benn e
