Századok – 2002
Történeti irodalom - Vonyó József: Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus (Ism.: Mészáros Margit) III/706
709 TÖRTÉNETI IRODALOM igénye nélkül — a fajvédelem meghatározására is. E szerint: a Gömbös által képviselt fajvédelem nem azonos a biológiai fajvédelemmel; jóllehet zsidó fajról beszél, nem a zsidóság alsóbbrendű voltával indokolta a velük szemben történő fellépés szükségességét, hanem a magyarság gazdasági, társadalmi és kulturális helyzete alapján; a magyarság számára nem felsőbbrendűsége alapján követelte lehetőségei bővítését, hanem, mert társadalmi szempontból tartotta igazságtalannak, hogy Magyarországon nem magyarok — vagy ahogy Gömbös fogalmazott a „magyarországi faj" — élvezik a gazdaságból, kultúrából és annak politikára gyakorolt hatásából származó előnyöket; a zsidóságot nem biológiai adottságai miatt ítélte el, hanem azért, mert mindenben korlátozta a magyarságot. (41.) A tanulmány írója megjegyzi, hogy Gömbös önellentmondásba keveredett — t.i. anyja német volt, de ő mindig magyarnak vallotta magát. Ezért elismerte, hogy „tényleg van vérkeveredés és teljesen egységes turáni fajú magyart ma találni nem lehet, de van egy magyarországi faj, amely annyira összeidegződött már a honfoglalókkal, hogy ennek tagjait, különösen azokat a családokat, amelyek évszázadokon keresztül kereszteződtek a magyar fajjal, igenis oda lehet állítani, mint igazi magyar fajt". (42.) Ezen a szálon érdemes lenne továbbmenni, mert való igaz, hogy Gömbös szinte egyáltalán nem beszél a magyar társadalom etnikai tagoltságáról. E mögött azonban valószínűleg nemcsak az a fajfelfogás húzódik meg, mely szerint a magyar faj az ország nem zsidó lakossága, hanem fellelhető benne a dualizmus korából átörökített, hagyományos egységes nemzet elképzelés is. Gömbös számára a nemzet már-már „szentség" volt, s mindenek fölé helyezte a nemzeti érdeket, s elképzelhető, hogy ezt értették kormányprogramjának megalkotói is „nemzeti öncélúság"-on. Ugyancsak további kifejtésre érdemesnek találom a szerző azon megállapítását, hogy a „Gömbös (és társai) által az 1920-as években vallott és képviselt fajvédelem — a közismert beállításokkal szemben — nem azonos az antiszemitizmussal, pontosabban, nem egyszerűsíthető le pusztán a zsidóellenességre". (и.о.) A tanulmány — a fajvédelem negatív illetve pozitív aspektusával — ugyan ad egyfajta magyarázatot, de úgy érzem, mindenképpen további pontosításokra van szükség. Annál is inkább, mert történészkörökben többen úgy gondolják, hogy Gömbös, miniszterelnökként feladta a fajvédelem programját. A szerző viszont ennek ellenkezőjét bizonyítja, érvei azonban — a Nemzeti Munkaterv részletes elemzése mellett is — több helyen megkérdőjelezhetőek. Például, amikor a miniszterelnök korára hivatkozik (43.), vagy amikor kétségbe vonja Gömbös tetteit, de megbízható választ az eddig még fel nem tárt, és talán nem is létező naplóktól, a miniszterelnök titkos gondolatait leleplező dokumentumoktól remél. (51.) Ugyanígy vitathatónak tartom, vagy legalábbis bizonyításra szorulónak a tanulmány utolsó mondatát: „Ez a politika tehát zsidóellenes volt — anélkül is, hogy azt deklarálta volna", (и.о.) A „Diktatúra — olasz mintára. Gömbös-csoport az államról az 1930-as évek első felében" című tanulmány a 80-as évek szemléletét és kutatási eredményeit tükrözi. (Eredeti megjelenés: Valóság 1988/1. sz. 66-76.) Akkor még a kutatóknak többé-kevésbé azonos volt az álláspontja az olasz fasiszta állam és a Gömbös-csoport államról alkotott felfogása közötti hasonlóságról. (Megjegyzem az olasz fasiszta állam hosszú ideig nem volt antiszemita) A szerző fejezetekre bontva bizonyítja állítását, melyet a következő címszavakkal jelöl: új magyar állam, tervszerűen megszervezett társadalom; gyenge parlament — erős központi hatalom; érdekképviseletek rendszere; a társadalom egészét és a parlamentet uraló párt; egyetlen vezér, fasiszta vezéreszme. Mindennek alapján a tanulmány írója osztja azok véleményét, akik szerint Gömbös Gyula — miniszterelnökként — fasiszta típusú totális állam kiépítésére törekedett (52.) Eszközként, Gömbös és csoportja, az általuk fasiszta jellegű tömegpárttá átalakítani kívánt kormánypártot szándékoztak felhasználni. (59.) Nem szeretnék vitatkozni ezekkel az állításokkal — lehet, hogy ma már a szerző is árnyaltabban fogalmazna. Inkább, néhány olyan mozzanatra, ill. ellentmondásra hívnám fel a figyelmet a továbbgondolás céljából, amelyet maga a szerző is említ, de valamilyen oknál fogva mégsem aknázza ki a felvetésben rejlő lehetőséget. Megfontolásra érdemes az a tény, melyről a tanulmány is szól: Gömbös nem írt Mein Kämpfet, mint Hitler, sőt az államról és a társadalomról vallott nézeteit rendszerezett formában még tézisszerűen sem fejtette ki, mint ahogy azt Mussolini tette. (53.) A kötet 40. oldalán — szerintem helyesen és újszerűen — éppen az olasz fasizmustól való különbözőségről és Gömbös radikális konzervativizmusáról olvashatunk. Ellenben, ez a tanulmány Gömböst szélsőjobboldaliként, egy elképzelt fasiszta állam fasiszta vezéralakjaként mutatja be. Ez így már biztos, hogy átértékelésre szorul, bár azt senki sem vitatja, hogy a minta az olasz állam volt. Valószínűleg közelebb jutunk a történet hú ábrázoláshoz, ha inkább azt vizsgáljuk, hogy a minta miért nem volt megvalósítható?
