Századok – 2002
Történeti irodalom - Vonyó József: Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus (Ism.: Mészáros Margit) III/706
707 TÖRTÉNETI IRODALOM a viszonya a jobboldali radikalizmushoz; ha Gömbös nem volt szélsőjobboldali, akkor fasiszta sem volt, de ha egyik sem volt és konzervatívnak sem mondható, akkor mit takar az ő jobboldali radikalizmusa; mi a konzervativizmus tartalma a Horthy-rendszerben, fellelhető-e annak újkonzervatív változata, s ha igen, mi a viszonya a jobboldali radikalizmushoz? Hasonló kérdések maradnak számomra nyitva „A Nemzeti Egység Pártja a magyarországi polgári kormánypártok sorában" című tanulmányban, melyet témája szerint valóban megillet az első hely. Szerkesztési szempontból azonban lehet, hogy célszerűbb lett volna a kötet végére vagy legalább későbbre tenni, mert itt érzékeltem leginkább az újszerű megközelítéseket, és kronológiailag is a legfrissebb keletkezésű. (Eredeti megjelenése: Dél-Európa vonzásában. Tanulmányok Harsányi Iván 70. születésnapjára. Szerk.: Fischer Ferenc, Majoros István, Vonyó József. University Press, Pécs 2000. 363-383) A szerző több helyen utal az új kutatási eredményekre, ez új fogalmak alkalmazásában is megjelenik, amikor a kormánypártokat próbálja tipizálni. (28-29.) Átgondolásra érdemes az a megállapítása, hogy — noha Vida Istvánra hivatkozik — célszerűnek tarja a diktatórikus szocializmusok pártjai és hatalmi rendszere definiálására használt terminus technicusok alkalmazását a Gömbösféle kísérlet leírására. Tény, hogy a szakma egy része ma gyakran von párhuzamot a két világháború közötti totalitarizmus és a diktatórikus szocializmus rendszere között, véleményem szerint azonban a Gömbös-korszak és a pártállam közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Először is, mert jelen esetünkben nem valósult meg, másodszor, noha formai jegyekben lehetnek hasonlóságok a totalitárius pártok között, létrejöttüknél teljesen más társadalmi közegről és célokról van szó. Talán kevésbé lenne hiányérzetem, ha előbb olvashattam volna a következő két tanulmányt: „A Gömbös-kormány nemzeti munkaterve és a fajvédelem", illetve „Diktatúra — olasz mintára. A Gömbös-csoport az államról az 1930-as évek első felében". Igaz, az első tanulmány hivatkozik a fenti két munkára, mégis kijelentésszerűnek hat benne, hogy Gömbös, miniszterelnökként, 1932-ben, az 1920-as években csak kényszerűségből feladott fajvédő terveit szándékozik megvalósítani. (14.) Ugyanígy nem érzem előkészítettnek és megalapozottnak a NEP illetve Mussolini Dopolavoro és Hitler Kraft durch Freude mozgalmával való párhuzam említését sem. (25.) Itt jegyezném meg, hogy a pártszervezés kérdése szinte valamennyi tanulmány központi témája, mivel azonban a szerző felváltva használja a „szervezett tömegpárt, állampárt, totalitárius párt, fasiszta típusú tömegpárt, modern tömegpárt" kifejezéseket a Nemzeti Egység Pártjával kapcsolatban, úgy tűnhet, hogy itt szinonim fogalmakról van szó. A Horthy-rendszer pártjait többféleképpen lehet csoportosítani. Szervezeti szempontból beszélhetünk szervezett tömegpártokról és elitpártokról. A szervezett tömegpártnak azonban nem feltétlenül kell totálisnak lennie, még akkor sem, ha a vezérelv érvényesül benne. Szervezeti szempontból szervezett tömegpárt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Nyilaskeresztes Párt is. De tömegpártnak sem kell lennie egy szervezetnek ahhoz, hogy a vezérelvűség - tekintélyelvűség jellemezze. Természetesen alapvető különbség van Bethlen és Gömbös „vezérsége" között, de egy — talán új, vagy nem kellő hangsúllyal vizsgált — momentumra szeretném felhívni a figyelmet. Mindenféle, Gömbösnek tulajdonított diktatórikus törekvés ellenére, éppen Gömbös miniszterelnöksége idején vette kezdetét az a — korszak további sorsát végigkísérő — jelenség, mely a kormányfő és a kormánypárt tartós konfliktusával, a kormánypárton belüli frakciók szaporodásával jellemezhető. Meglehetősen izgalmas kérdéseket fejteget „A Gömbös-kormány Nemzeti Munkaterve és a fajvédelem" című tanulmány. (Eredeti megjelenése: Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára. Főszerk.: Hanák Péter. Szerk.: Nagy Mariann, University Press, Pécs. 409-428. 1997) Az is igaz, hogy az itt elhangzottakkal kapcsolatban fogalmazódik meg bennem a legtöbb kétely. Már a bevezető mondat újszerű azzal a megállapításával, hogy a Nemzeti Munkaterv elkészítőit név szerint megnevezi, jelezve, hogy nem Gömbös volt az értelmi szerzője. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy az említett személyek mennyiben tekintették sajátjuknak programjukat?! (A munkaterv összeállítói voltak: Imrédy Béla, a korszak legkiválóbb bankszakembere, 1935 januárjáig a Gömbös-kormány pénzügyminisztere; Hóman Bálint, a neves történész professzor, a Gömbös-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere; Keresztes-Fischer Ferenc, Horthy és Bethlen bizalmasa, 1935 márciusáig a Gömbös-kormány belügyminisztere; Lázár Andor, 1931-ben, egy rövid ideig honvédelmi minisztériumi államtitkár, majd Gömbös igazságügy-minisztere; Darányi Kálmán, 1928-tól miniszterelnökségi államtitkár, majd 1935-től földművelésügyi miniszter, 1936 szeptemberétől, Gömbös betegsége miatt a miniszterelnöki teendőket is ellátja.) Korábban én is hajlottam arra, hogy a Nemzeti Munkatervet, a 70-es 80-as évek szakirodalmának minősítése alapján „álmoskönyvnek", „mérhetetlen nacionalizmussal, felfokozott szociális
