Századok – 2002
Történeti irodalom - A Völgység huszadik százada (Ism.: Vonyó József) III/702
704 TÖRTÉNETI IRODALOM szerző csak a gyár históriájának néhány fontos elemét ismerteti, nem törekedve sem a teljességre, sem az egyes részletek összefüggéseinek következetes feltárására. A legérdekesebb, s viszonylag részletesen tárgyalt momentumként a dolgozat bizonyítja: a környezet(védelm)i szempontokat már a 19-20. század fordulóján is figyelembe vették a gyáralapítások engedélyezése, illetve a működési engedélyek kiadása során. Patton Gábor régész (Innováció és kispolgári lét: Patton János mezőgazdasági-technikai szabadalmai és asztalos üzeme Mázán) — családi indíttatású, egy szakkiadványban szokatlan, személyes hangvételű — írása két szempontból értékes. Tartalmát illetően azért, mert egy vállalkozó kedvű vidéki iparos gazdasági tevékenységének lehetőségeit és korlátait írja le, aki válságos helyzetekből is ki tudott törni új igényeket kielégítő technikai újításai és jól kiépített üzleti kapcsolatai révén. Mindezt nyilvánvalóan gazdag, a család tulajdonában lévő, mások által nem kutatható forrásanyag alapján. E forrásadottságok sem teszik azonban elfogadhatóvá, hogy a szerző kerüli a pontos hivatkozásokat. Másrészt viszont a közlemény azt sejteti, hogy érdemes és hasznos lenne e forrásokat és a körülményeket még sokoldalúbban és alaposabban feldolgozó, részletesebb gazdaság- és társadalomtörténeti aspektusú áttekintést készíteni a témáról. László Péter (Eszmék, ideológiák ütköztetése és adaptálása Bonyhád térségében a második világháború után) az 1944-1948 közötti politikai küzdelmek ideológiai aspektusát kívánta bemutatni. Sajnálatos módon kizárólag régebbi szakirodalom alapján, avítt nyelvezettel, esetenként fogalmak félreértelmezésével, ebből eredően a terminus technicus-ok hibás használatával. Hasznosabb lett volna, ha a szerző — részletesebben bemutatva azokat — az országos helyzettel összevetve a sajátos helyi jelenségeket (pl. a németek szerepe a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezetének megalakításában stb.) elemzi. Ez azonban feltételezte volna a korszak politika viszonyairól a szakirodalomban mára kialakult összkép pontosabb ismeretét. Steib György (Magyar történet. Portrévázlat Kováts Tiborról) az 1956-os forradalom résztvevői egyik fontos típusának jelentős bonyhádi képviselőjéről ad vázlatos képet. A helyi események alakulását is felvázolva plasztikusan tárgyalja egyrészt a rendszer megváltoztatásának szükségességét és megreformálhatóságának lehetőségét valló kommunista szerepvállalását a forradalmi események irányításában, másrészt önmaga, illetve családja tragikus sorsát, az őket ért igazságtalanság és méltánytalanság tragikumát. Az etnikai és vallási tekintetben egyaránt rendkívül heterogén, s időben is változó összetételű Völgység története szempontjából különösen fontosak a kötet II. és III. részében közölt írások. Éppel János (Egy német család története a letelepedéstől a kitelepedésig 1750-1948) a térség legnépesebb etnikuma, a helyi németség története feltárásához szolgál fontos adalékkal. Egy család sorsának generációról generációra történő követésével segít megérteni a magyarországi németek — környezetük és saját szokásaik által meghatározott — gazdasági, társadalmi és politikai helyzetének alakulását. A szerző láthatóan alapos forrásfeltárást végzett. Ezért is érthetetlen a hivatkozások — szakmai hibaként értékelhető — mellőzése. Tilkovszky Lóránt (Gratz Gusztáv bonyhádi képviselősége [1926-1931, 1931-1935]) a 20. század első fele egyik jelentős magyar politikai személyiségének szemüvegén át ismerteti az 1926-1935 közötti bonyhádi viszonyokat — bőségesen idézve Gratz eddig nem publikált memoárjából. Az áttekintés nemcsak lokális jelentőségű. Plasztikus képet kapunk belőle arról a bonyolult és ellentmondásos helyzetről, ami a magyarországi vidéki (falusi, kisvárosi) németség, a helyi magyar elitek és az asszimilált, a németség magyarországi — főként kulturális — érdekeit érvényesíteni akaró, egyben államhűségüket is biztosítani törekvő nemzetiségi vezetők viszonyát jellemezte. Aradi Gábor (Az optálás Tolna megyei [bonyhádi] vonatkozásai) a történeti kutatás által eddig kevés figyelemre méltatott témát dolgozott fel. A délszláv népcsoportok, főként a szerbek optálásának ellentmondásait feltáró tanulmánya fontos adatokat szolgáltat a területvesztéssel járó probléma országos érvényű feldolgozásához. Blau László (A bonyhádi zsidóság pusztulása 1944-ben) a szakirodalomból vett adatok, emlékezések és általa feltárt források alapján tárgyalja a holocaust bonyhádi eseményeit. Az országos kép tükrében vizsgált helyi sajátosságok között fontos részleteket közöl a helyi lakosság magatartásáról, mely inkább volt megértő, segítő, mint ellenséges a meghurcolt zsidókkal szemben. Csekő Ernő tanulmánya (Az 1947-es választások völgységi jellemzői) értékes hozzájárulás a választási eredmények okainak feltárásához. A szerző árnyalt elemzéssel mutatja be, miként eredményezett a Völgységi járásban az országostól és a Tolna megyeitől lényegesen eltérő választási eredményt az ott lezajlott lakosságcsere, a választójog ezekkel összefüggő elemei, a különböző politikai pártok mindezzel kapcsolatos állásfoglalásai és a fentiek hatása a lakosság politikai hangulatára.
