Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
SZIBÉRIA A KORA ÚJKORI OROSZ TÖRTÉNETÍRÁSBAN 659 A tobolszki világi és egyházi adminisztráció egyre szorosabb együttműködése odavezetett, hogy a 17. sz. második felében fokozatosan kialakult egy sajátos inventárium, az ún. „szibériai gyűjteményes évkönyv" (szibirszkij letopisznij szvod). Különböző szerkesztésű másolatainak textológiai tanulmányozásával és forrástani elemzésével Nagyezsda Dvoreckaja foglalkozott.14 9 A „szibériai gyűjteményes évkönyv" sajátossága abban rejlik, hogy az eseményeket évenként, de a tobolszki vajdák szolgálati ciklusainak keretébe foglalva regisztrálta. Tárgya az Urálon túlra kirendelt egyházi és világi vezetők tettei. Különösen nagy figyelmet szentelt olyan témaköröknek mint erődök és templomok építése, követjárások, az őslakosság pacifikálása, új területek és népcsoportok fölfedezése. A „szibériai gyűjteményes évkönyv" fennmaradt legkorábbi darabja az 1687-ből származó „Feljegyzések könyve" (Knyiga zapisznaja). Ez a hivatali munkaanyag háttértájékoztatóként szolgált, historiográfiai funkcióval nem rendelkezett. Jermak haditettének csupán egyetlen mondatot szentelt.15 0 Tobolszk alapítása kapcsán az alábbi sorok olvashatók benne: „A cárváros, O-Szibir helyett, az új vár, Toboleszk nyerte el az elsőséget és [ezért] székesnek hívják... Arról a cárvárosról, O-Szibirről, és a Szibirka folyócskáról az egész szibériai ország a verhotuijei Kőtől (az Uráltól - Sz. S.) a Lénáig, és a Daurok földjéig, és a tengerig Szibériának neveztetik".151 A mongol nyelvcsaládhoz tartozó daur (dahúr) népcsoport a Silka, Arguny, Amur folyók partján élt. A 17. sz. közepétől került cári fennhatóság alá. A terület hovatartozása állandó vita tárgyát képezte az orosz és a kínai birodalom között, míg végül a nyercsinszki szerződés a mandzsu dinasztiának juttatta. A század elején Szibéria fogalma még csak az Ob-medencére teijedt ki, a század utolsó évtizedeiben már magában foglalta az Amur folyóval határos térséget is. A „szibériai gyűjteményes évkönyv" második redakciója az ún. „Golovin-féle szerkesztmény" (Golovinszkaja redakcija szibirszkovo letopisznovo szvoda) Alekszej Golovin tobolszki vajdáról (1686-1690) kapta nevét. A főúr szibériai kormányzása időben egybeesett az orosz-kínai határtárvonal megállapításáról folytatott diplomáciai tárgyalásokkal. A moszkvai küldöttséget fia, Fjodor Golovin vezette.152 A „szibériai gyűjteményes évkönyv Golovin-féle szerkesztménye" 1689-ben készült, a nyercsinszki békeszerződés aláírásának évében, a történtekkel szoros összefüggésben.15 3 Szövege jelentős változásokon esett át ahhoz az állapothoz képest, amit a „Feljegyzések könyve" tükröz. A vajda kinevezését megelőző periódus bemutatását alaposan lerövidítették, a Golovin-éra eseményeit viszont tüzetesen tárgyalják benne. A megkurtított részben elhelyezett interpolációk (pl. a „Jermak-kozákok halottaskönyve" Kiprian-korabeli összeállításáról) segítségével ideológiai vezérfonalat szőttek a műbe. A krisztianizáció igazolta Szibéria inkorporálását az orosz államba.154 149 Uo. 1-134. 150 PSZRL. t. 36. CS. 1. 138. 151 Uo. 139. 152 Fjodor Golovin delegációja 1686 tavaszán haladt át Tobolszkon Kína felé, majd 1690 őszén ismét, ezúttal Moszkva irányába In: Uo. 221., 230. 163 Dvoreckaja N. A.: Szibirszkij letopisznij szvod. 50., 115. 154 Uo. 53., 55.
