Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
638 SZILI SÁNDOR A 15-16. századi orosz nyelvben „Pelim"1 0 , „Konda"1 1 , és „Obdor"1 2 , etnopolitikai-földrajzi kifejezések voltak. Szemantikai tartalmuk elkülönült a csak geográfiai fogalomként használatos két definíció, „Jugra" és „szibériai föld" jelentésétől. „Jugrán" a 15. században már az Ob balparti mellékfolyója, a Szoszva, illetve a Szigva medencéjét értették. A 16. században a kifejezés fokozatosan kiveszett a szóhasználatból.13 A korabeli moszkvai államban nem rendelkeztek precíz földrajzi ismeretekkel az Urálon túli területekről, sem részletes információval az ott uralkodó társadalmi és politikai viszonyokról. A „Szibéria" fogalom tatár közvetítéssel került az orosz nyelvbe „szibirszkaja zemlja" és „Szibir" alakban. A 15-16. században a Tobol alsó és az Irtis középső folyásánál található, azaz „Jugrától" délre fekvő területet értették alatta.1 4 A szó eredetére vonatkozólag számos vélemény terjedt el.1 5 A leginkább autentikusnak tekinthető magyarázat az Irtis középső és a Tobol alsó szakaszánál élő, asszimilálódott obi-ugor népcsoport önelnevezésével („szipir") azonosítja a fogalmat.1 6 Egy 1240-ben keletkezett mongol forrás „sibir"-ként említi az e tájon meghódított népet. A 13. század második - 14. század első felében író mongol és arab szerzők toponímiaként használták a kifejezést az Irtis folyó medencéjének megjelölésére. Nyugat-Európában először egy 1375-ben készült térképen bukkant fel „Sebur" alakban.1 7 A 15. századi nyugat-európai geográfiai ismeretek szerint „Szibir" az Aranyhorda északkeleti végein fekszik. Az Urál-környéki periférián kialakult uluszok közül a tümeni a 14. században, a „szibériai jurta" a 15. század végén jött létre.1 8 Az előbbi fennhatósága a Tobol középső szakaszára, a Tavdára és a Túrára terjedt ki. Az utóbbi a Tobol alsó és az Irtis középső folyásánál helyezkedett el. Nevét székhelyéről, az egykori obi-ugor erődített településről (Szibir) kapta. A 16. század elején a Szibériai Kánság bekebelezte szomszédját. A szibériai tatárok zömükben türk etnikumúak voltak és kipcsák török nyelven beszéltek. A káni székhelyet Iszkernek hívták.1 9 Kazany orosz kézre kerülése után, 1555-ben Jediger szibériai kán támogatásért fordult Moszkvához a buharai emír fia, Kucsum hódító aspirációinak semlegesítése érdekében. IV Iván ettől kezdve címeztette magát az „egész szibériai 10 Az Észak-Urai keleti lejtőjén eredő folyó, amely nevét kölcsönözte a helyi manysi szövetségnek - Sz.S. 11 Az Irtis balparti mellékfolyója, egyben az ott élő manysik elnevezése - Sz.S. 12 Az Északi-sarkköri-Urál, illetve az Ob folyam torkolatvidéke között lakó hantik területe -Sz.S. 13 Bahrusin Sz. V.: Naucsnie trudi. t. III. cs. 2. Moszkva, 1955. 86-87. 14 Knyiga bolsomu csertyezsu. Moszkva - Leningrád, 1950. 50., 168., 170. 15 Bojarsinova Z. Ja.: Naszelenyije Zapadnoj Szibiri do nacsala russzkoj kolonyizacii. Tomszk, 1960. 132-148. 16 Isztorija Szibiri sz drevnyejsih vremjon do nasih dnyej v pjatyi tomah. 1.1. Drevnyjaja Szibir. Leningrád, 1968. 368.; Tomilov Ny. A.: Tyjurkojazicsnoje naszelenyije Zapadno-Szibirszkoj ravnyini v koncé XVI - pervoj csetvertyi XIX w. Tomszk, 1981. 68. 17 Alekszejev M. P.: Szibir v izvesztyijah zapadno-jevropejszkih putyesesztvennyikov i piszatyelej. 2-oje izd. Irkutszk, 1941. 54. 18 Bojarsinova Z. Ja.: i. m. 103-111. 19 Miller G. F.: Isztorija Szibiri. t. I. Moszkva-Leningrád, 1937. 195. (A kötetet felfrissített jegyzetapparátussal 1999-ben újra kiadták.); Bahrusin Sz. V: Naucsnie trudi. t. III. cs. 1. Moszkva, 1955. 144.; Szemjon Remezov a települést „Kaslik"-nak nevezi. In: Szibirszkija letopiszi. Szankt-Petyerburg. 1907. 318.
