Századok – 2002
Közlemények - Sípos Ferenc: A „rebellis” Rákóczi. „A német ruha alatt magyar és valóban hazafiúi szív dobog” III/599
634 SÍPOS FERENC sem tudott a kuruc háború során katonai segítséget adni, hisz a karlócai békéhez ragaszkodó Törökországtól függött.19 6 A ruszinok már az első napokban Rákóczi mellé álltak, a kurucok harcát segítették a szlovákok is. A vártnál nehezebben ment viszont a nemesség csatlakoztatása. Rákóczinak és Bercsényinek csalódást okoztak a hajdúvárosok is — a hajdúk kénytelenségből lettek kuruccá, létszámban, harcértékben messze elmaradtak XVII. század eleji elődeiktől.19 7 A bujdosó főurak úgy gondolták, hogy Debrecent sérelmei egyértelműen Bécs ellen fordítják. Am Debrecen többet remélt az udvartól — a szabad királyi város kiváltságát —, mint Rákóczitól. A cívisváros mindvégig igyekezett megőrizni kívülállását.198 (Pedig a polgárság támogatására égetően szükség volt: a rohamosan gyarapodó hadsereget fel kellett szerelni.) A háború esélyeit latolgatva meg kell állapítanunk, hogy a császáriak helyzete sem volt valami rózsás: 1703 nyarán Magyarországon mindössze három gyalogezred (4.000 fő) és egy teljes lovas ezred, valamint a La Tour vértes ezred, a Schlik dragonyos ezred néhány százada (összesen 1200 fő) állomásozott. Ezek is szét voltak szórva. (A megerősített helyek védelmét 38 század látta el, létszámuk századonként 40-120 fő között váltakozott; a helyőrségi szolgálat ellátására is alig voltak képesek.) És nem voltak rendezve a parancsnoklási viszonyok. A magyarországi császári haderő magára volt utalva, mert — mint ahogy arra Rákócziék számítottak — Rabutin, hadereje 5446 gyalogosból és 2984 lovasból állt,19 9 nem mert kimozdulni Erdélyből. A bujdosó főurak jól ítélték meg a várak helyzetét is: rendbehozatalukhoz az utolsó pillanatban, kapkodva fogtak hozzá a császáriak. Mivel a várőrségeknek ellenséges környezetben kellett helytállniuk, hamar kapitulációra kényszerültek és nem jelentettek komoly akadályt a kuruc seregek útjában. A nemesség, a hajdúvárosok, a diószegi felkelők csatlakozása után a mérleg nyelve kicsit a kurucok javára billent. Hogy sikerül-e Magyarországot elszakítani Ausztriától, az a spanyol örökösödési háború kimenetelétől függött. 1703-ban gyors sikerre nyílt lehetőség: Villars marsall 1703 tavaszán meggyőzte XIV. Lajost Ausztria térdre kényszerítésének fontosságáról. A terv szerint a Rajna mellől és Itáliából erős francia kötelékek hatolnak be a német birodalomba. Miksa Emánuel bajor hadaival Bécs ellen fordulnak, egyesülnek a felkelő magyarokkal. (Ez az együttműködés határozta meg Rákóczi hadműveleteit is: a tiszántúli hadjárat után — még mielőtt Erdélyben és délen biztosították volna uralmukat — a kuruc hadak Bécs felé nyomulnak.) A terv megvalósítása jól indult, a bécsi holland megbízott már csak isteni csodában reménykedett. Ám Miksa Emánuel nagy hibát követett el: Felső-Ausztria helyett Tirolba vonult, ahonnan később kiszorították. A következő évben a franciák kedvezőtlenebb körülmények között ismételték meg a hadjáratot, s ez 196 Paul Cernovodeanu: A román fejedelemségek és a magyar szabadságharc. In: Európa és a Rákóczi-szabadságharc. Szerkesztette Benda Kálmán. Budapest, 1980. 65-66. 197 A hajdúk szerepére 1. Rácz István: A hajdúk a XVII. században. Debrecen, 1969. 160-190. 198 Debrecen szerepére 1. Szendrey István: Debrecen a Rákóczi-szabadságharcban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve, I. Szerkeszti: Gazdag István. Debrecen, 1974. 9-20. 199 Markó, 1935. 218-219.
