Századok – 2002
Közlemények - Sípos Ferenc: A „rebellis” Rákóczi. „A német ruha alatt magyar és valóban hazafiúi szív dobog” III/599
626 SÍPOS FERENC gélyt adhat, s a kért összeg ne legyen túlságosan nagy.142 Később (meg sem várva a feleletet) úgy dönt, Franciaország számára előnyösebb, ha Törökország indít támadást: „Európa általános háború küszöbén áll, és most itt volna az alkalom, hogy a törökök visszaszerezzék hírnevüket anélkül, hogy a birodalmat olyan veszélybe sodornák, mint az előző háborúban. Nem azt mondom, hogy a háború újrakezdését kell nekik tanácsolni. De azt hiszem, nem volna hiábavaló ennek a háborúnak az előnyeit megmutatni nekik. Bizonyos vagyok benne, hogy már az is eredményt hozna, ha rászánnák magukat, hogy csapataik néhány hadmozdulatot tegyenek Magyarországon. A császárnak csak nagyon kevés katonája van most ebben az országban" — írja március 20-án Ferriol márkinak, isztambuli követének.14 3 A magyar főurak hosszas diplomáciai tevékenysége így majdnem visszájára fordul, XIV. Lajos számára ennek az elképzelésnek a megvalósítása látszik olcsóbbnak és könnyebben véghezvihetőnek, s nem egy bizonytalan erejű és kimenetelű lázadás kirobbantása. Du Héron április 7-én küldte el XIV Lajosnak Rákóczi és Bercsényi együttes válaszát:144 egy hadvezetésben jártas tábornokot, s egy pénzkiosztással megbízott tisztviselőt kérnek; a lengyel főurakat a közreműködésre Du Héronnak kell megnyernie királya nevében; a vállalkozáshoz négyszázezer tallér szükséges.145 (A négyszázezer tallér nagy összeg. Miksa Emánuel és Josef-Klement havi negyvenezer, illetve harmincezer tallér segélyért tíz-tízezer katona kiállítását vállalta. XIV. Lajos tehát négyszázezer tallérért húszezer reguláris katonát tudott a két választófejedelemtől csaknem félévre kapni. Az előzetes figyelmeztetés ellenére ekkora összeget kérni nem volt diplomatikus, s különösen akkor nem, amikor a francia király még csak az első, tapogatózó lépéseket tette meg a magyar főurak felé, az elképzeléseiknek még nem volt mindenben megnyerve.) Feltehetően ekkoriban indították útnak Törökország felé a bujdosó főurak Szentiványi Sándort. Számukra úgy tűnt, XIV Lajossal sikerül hamarosan megegyezniük, össze kellett tehát hangolniuk a hadműveleteket Thökölyvel. Ferriol június 8-i jelentése szerint Rákócziék követe az erdélyi trón visszaszerzésére akarta rávenni a kuruc királyt: amint Rákóczi zászlót bont Magyarországon, Thököly támadjon Erdélyre; hadjáratához kérjen engedélyt és török katonaságot — a kettős támadás megosztja az ellenség erejét, a császár hatalma összeomlik.14 6 XIV. Lajos május 18-i válaszában szükségesnek ítéli ugyan Rákóczi és Bercsényi tervének megvalósítását, de magasnak tartja az összeget, ezért csak biztatásokra szorítkozik.14 7 Ferriol július 10-i jelentése szerint Thököly Rákóczi előterjesztésére azt válaszolta: nincs abban a helyzetben, hogy a Portának javaslatot tehessen; nem vállalhatja a háború felidézésének vádját.14 8 így aztán az augusztus elejére tervezett katonai akcióból14 9 nem lett semmi. 142 AR I/XI. köt. 436-437. és Thaly, 1887. 434-435. 143 Pillias, 1939. 33. és Benda, 1962. 193. 144 AR I/XI. köt. 442. és Thaly, 1887. 444. 145 AR I/XI. köt. 443-445. és Thaly, 1887. 445-447. 146 Benda, 1962. 192. 147 AR I/XI. köt. 442-443. és Thaly, 1887. 450. 148 Benda, 1962. 192. 149 Varsó, 1702. április 8. Du Héron jelentése. AR I/XI. köt. 442. és Thaly, 1887. 449.
