Századok – 2002
Közlemények - Makai János: Az óorosz államszervezet jellegének kérdéséhez III/583
AZ ÓOROSZ ÁLLAMSZERVEZET JELLEGÉNEK KÉRDÉSÉHEZ 595 hadizsákmány.8 7 Ezeket a jövedelmeket a nagyfejedelmek jelentős mértékben a haderő fenntartására fordították. Az óorosz hadsereg két tartópillére a fegyveres druzsina és a népfelkelés volt. A szakirodalomban nincs egyetértés abban a kérdésben, hogy melyik játszott fontosabb szerepet.8 8 A druzsina felszerelését, ellátását a nagyfejedelem biztosította, ezért támadásban és védekezésben egyaránt számíthatott rá. A városlakókból és vidéki földművelőkből álló népfelkelést inkább csak a főbb támadó hadjáratokra vagy szükséghelyzetben (pl. hirtelen vagy nagy erővel betörő ellenséggel szemben) mozgósították. Ennek tagjai általában nem rendelkeztek elegendő fegyverrel, illetve lóval. A fejedelemnek így róluk is gondoskodnia kellett (volna). A népfelkelők saját parancsnokaik (vojevodák, tiszjackijok) vezetése alatt harcoltak. A városiak és a parasztok csekély harci értéket képviseltek, a druzsina pedig kis létszámú volt. Ezért a kijevi nagyfejedelmek időnként a sztyeppei népek segítségét is igénybe vették. Közülük a legjobban szervezettek és legmegbízhatóbbak a Rosz folyó vidékén élő ún. fekete süvegesek (karakalpakok, csornije klobuki) voltak.8 9 A fenti haderőt a nagyfejedelmek eredményesen alkalmazták. A keleti szláv törzsek hódoltatása Oleg hadjárataival kezdődött és Vlagyimir idejében lényegében befejeződött.9 0 A sikerek egyrészt ütőképes druzsináról tanúskodnak, másrészt a növekvő mennyiségű sarc lehetővé tette a kijevi nagyfejedelem számára fegyveres kíséretének további erősítését. Úgy tűnik, Vlagyimir megértette, hogy helytartóit (fiait) is csak megfelelő katonai erő birtokában tudja engedelmességre kényszeríteni. Jaroszlav elleni hadjáratát csak a halála akadályozta meg.9 1 Jaroszlav jól megtanulta a leckét, amelyet apjának éppen ő adott fel: rokonságával, elsősorban testvéreivel és a varázslók által felbújtatott szuzdaliakkal szemben is erőszakot alkalmazott. Csakhogy fivére, Msztyiszlav legyőzése nem sikerült. így Jaroszlav egy évtizedig kénytelen volt eltűrni a még fiatal óorosz állam széttagoltságát.9 2 Jaroszlav fiai, amíg egyetértésben kormányoztak, le tudtak számolni a pozíciójukat veszélyeztető polocki fejedelemmel. Vszeszlav ugyanis belháborút kezdeményezett, és elfoglalta Novgorodot. A Jaroszlavicsok vereséget mértek rá, ígéretük ellenére elfogatták, majd Kijevben bebörtönözték.9 3 Később egymás ellen kezdtek katonai erőt alkalmazni, s ez súlyos következményekkel járt.94 Az utolsó Jaroszlavicsot követő Szvjatopolk nagyfejedelem közvetlen ellenőrzése alatt kevés voloszty maradt, így hatalmas jövedelemmel sem rendelkezhetett. Enélkül pedig nem tarthatott fenn olyan erős druzsinát, amellyel rokonait le tudta volna gyűrni. Még így sem biztos, hogy annyira unokatestvérei (Vlagyimir Monomah, Oleg és Dávid Szvjatoszlavics) befolyása alatt állt, mint azt a Poveszty vremennih let sugallja,9 5 a forrás ti. erősen rokonszenvez a Monomah-klánnal. 87 A fejedelmi jövedelmekhez: Vernadsky, 190-192. Font Márta: A kijevi (nagy)fejedelmi hatalom jellegéről. Aetas, 1999/3. 25-27. 88 G. Vernadsky inkább a druzsina jelentőségét emelte ki, míg I. Ja. Frojonov szerint a fő katonai erőt a népfelkelés jelentette: Vernadsky, 192. Frojanov, 214. 89 A haderő összetételéhez: Vernadsky, 192-193. Frojanov, 185-216. Stökl, 81-82. 90 PVL. 20, 31, 40-43, 47, 58-59. 91 Uo. 89. 92 Uo. 100-101. 93 Uo. 111-112. 94 Uo. 121, 132. 95 Uo. 143-196.
