Századok – 2002

Közlemények - Molnár Máté: Az európai integráció szövetségi tervezetei I/57

58 MOLNÁR MÁTÉ szemben Proudhon és Bakunyin anarchista elgondolása az európai népek szabad federációjáról. Ehhez rendkívül közel álló politikai szituációt tükröznek azok a szövetségi elképzelések, amelyekben a kisebb erőt képviselő európai államok akartak ellensúlyt képezni egy nagyhatalom túlzott befolyásával szemben. Ilyen törekvés volt Podjebrád György cseh királynak a pápai hatalom, IV Henrik francia királynak pedig a Habsburg-dinasztia elleni uralkodói szövetségi tervezete (előbbi 1463-64-ben, utóbbi az 1600-as évek elején). A szövetségi tervezetek tehát szorosan kapcsolódtak a birodalmi integrációs kísérletekhez, akár azért születtek, hogy megelőzzék Európának egy egységes birodalmi keretbe való tagolását, akár azért, hogy a kudarcot vallott birodalmi kísérlet után ily módon biztosítsák a kontinens békéjét és stabilitását, mint például a napóleoni háborúk után a Szent Szövetség (1815-1848) rendszere, vagy 1945 után a nyugat-európai államok laza szövetsége. A szövetségi alapon nyugvó európai integráció tervezete azonban hosszú évszázadokon át többnyire csak látens módon, a birodalmi és dinasztikus politika árnyékéban tudott létezni. A politikai élet színterén e federációs elképzelések csak ritkán és rövid időre jelentek meg, a legtöbb elgondolás csak a politizáló, közéleti kérdések iránt érdeklődő értelmiségiek, államférfiak írásaiban öltött testet. Amíg a politikai gyakorlatot a katonai erő alkalmazása jellemezte, addig csak a politikai elméletben tudott megnyilvánulni a szövetségi integrációs törekvés, amely az erőszak helyett a kooperációt tette meg egy eljövendő európai egység alapjául. 1.2. Az állam és erőszak nélküli egység víziója Bakunyin elméletében A birodalmi integrációval szembeni legélesebb és legradikálisabb elméleti oppozíciót az anarchista politikai felfogás fő teoretikusai fogalmazták meg. Egyúttal ők testesítik meg a szövetségi jellegű egység leglazább, legképlékenyebb, kötöttségektől és kényszertől leginkább mentes típusának kidolgozóit és propagátorait is. Az anarchisták a birodalmak legfontosabb alapelvével, az uralommal, a szabadság eszméjét helyezték szembe, a katonai hódítás és erőszak helyett az erőszakmentes, a kölcsönös gazdasági előnyöket biztosító szabad kooperáció és federáció lehetőségét és szükségességét hirdették. Az anarchista politikai irányzaton belül a birodalom-ellenes vonások a legtisztább formában Bakunyin (1814-1876) elméletében jelentek meg, aki az államellenes tanok legkiemelkedőbb képviselője volt. Az államok létének szükségességét elvi alapon elvető Bakunyin a birodalmi hatalom jogosultságát is konzekvensen elutasította. Az európai népek együttélését az állami-birodalmi integrációk legteljesebb ellentéteként képzelte el, amelyben a politikai-katonai hatalom és erőszak minden eleme eltűnik. Az 1860-as és 70-es években megjelent írásai egy univerzális, az egész emberiségre kiterjedő, szabad nemzetközi integráció vízióját körvonalazzák, amelyben az európai népek egysége része lenne egy globális politikai integrációnak. Nézetei e vonatkozásban Kant és a 19. századi romantikus forradalmár politikai nemzedék eszméihez álltak legközelebb. Bakunyin anarchista elmélete az államot a jog által szentesített erőszakuralom intézményesült formájának tekintette, és a szabadság megteremtéséhez