Századok – 2002
Tanulmányok - Tusor Péter: A magyar hierarchia és a pápaság a 17. században III/527
A MAGYAR HIERARCHIA ÉS A PÁPASÁG A 17. SZÁZADBAN 543 Az utód, Szelepchény György ez irányú törekvéseit a hasonló vonások ellenére eltérő elméleti háttér és más technikák alkalmazása jellemezte. Az új prímást már szintén hivatalba lépésekor foglalkoztatta a kérdés. Római megbízottja, a pálos Vanoviczy János tanácsára azonban óvakodott a nyílt fellépéstől. Kezdetben csupán a megfelelő kapcsolatok kiépítésére törekedett IX. és X. Kelemen (Giulio Rospigliosi, 1667-1669 és Emilio Altieri, 1670-1676) környezetével. 1672-re megszerzett császári ajánlása őt is egy német jelölt (Franz August von Waldstein) mögé utasította. Személyének pápai kiválasztását Szelepchény a még protestánsnak megmaradt magyar főúri családok konverziójára gyakorolt, várható kedvező hatás római hangoztatásával igyekezett biztosítani, de eredménytelenül.49 Az 1670-es évek második felében rendszeres és részletes hírszolgálatával a prímás hozzájárult a pápai külpolitika irányának kelet felé fordulásához. Bíborosi kinevezése érdekében tett párhuzamos lépései a késő középkor törökellenes harcait szervező bíboros-legátusokhoz hasonló szerep igényére engednek következtetni. XI. Ince egyértelműen kész volt egy ilyen megoldásra. A túlzó francia követelések és elfogadhatatlan jelöltek miatt azonban a nemzeti bíborosok kinevezésétől 1686. szeptember 2-ig kénytelen volt eltekinteni. A bécsi udvar kellő támogatása — természetesen — ezúttal is hiányzott, bár 1684-től a következő esztendőben elhunyt esztergomi érsek az egyetlen Habsburg-jelölt. Ha életben marad, bíborosságát Buda felszabadításával egy napon publikálják Rómában. Ennek jelentősége mindazonáltal már csak szimbolikus lett volna.5 0 A magyar püspököket egyszemélyben irányító két esztergomi érsek majd fél évszázadot felölelő, különféle megfontolásoktól vezérelt, makacs törekvései, megmegújuló reményei a bíborosi kalap megszerzésére talán elegendő magyarázatául szolgálnak a Rómához fűződő kapcsolatok érdemi konfliktusmentességéhez a 17. század második felében. nische Depeschen vom Kaiserhofe. II/l. hrsg. v. Alfred Francis Pribram. Wien 1901. 171. 217. 284., Privatbriefe Kaisers Leopold I an den Grafen EE. Pölting 1662-1673.1. (Fontes Rerum Austriacarum 11/56). hrsg. v. Alfred Francis Pribram. Wien 1903, n. 84. 49 I. Lipót és Szelepchényi levelezése a bíborosi kinevezéssel kapcsolatban X. Kelemennel és XI. Incével, valamint különféle bíborosokkal, köztük Carlo Pio di Savoya bíborosprotektorral: ASV Segr. Stato, Princ. e tit., vol. 98, fol. 462rv . 463r -464vv . 466V, Pozsonyi Állami Területi Levéltár [Státny Oblastny Archív Bratislava], Archívum Provinciáé Marianae OFM Conv. [Archív Mariánskej Provincije Frantiskánov], ladula 60, fasc. 2, n. 2. n. 7. n. 8 (Vanoviczy levelei uo. n. 3/e.f)., ÖStA HHStA Geheime Österreichische Staatsregistratur, Fz. 12, pars 13, п. 1-6 [Kart. 15]., ASV Epist. ad Princ., vol. 70, fol. 274V, vol. 73, fol. 177r., továbbá Vanyó Tihamér: A bécsi nunciusok jelentései Magyarországról 166&-1683. Pannonhalma 1935. n. 115. 116. 50 Szelepchény levelezése XI. Incével és Alderano Cybo bíboros-államtitkárral: ASV Segr. Stato, Vese. e prel., vol. 62, fol. 521V, vol. 63, fol. 91V 92r-92V 121r -122v . 233V 234r v ss. 275r v ss. 321r v ss. 361r vss. 433r vss. 458Vss. 509V 526r v ss. 606r v ss. 683r v ss., vol. 64, fol. 423V, vol. 65, fol. 100r-101v . 186V 368V, vol. 66, fol. 261V 488r-489v ., vol. 67, fol. 391V, vol. 69, fol. 563r-564v. 577r -578V, Archivio di Stato Massa, Archivio Cybo-Malaspina, Archivio Alderano Cybo, vol. 65, n. 62. 84. 136. vol. 66, n. 35 és vol. 87, parte V n. 19. parte VIII, n. 32., illetve ASV Epist. ad prie., vol. 73, fol. 58v-59r. 222v-223r . 254V 284v-285r., - Az 1686. szept. 2-án császári ajánlásra kinevezett két bíboros (Johann von Goes és Leopold von Kollonich) első nominációi közvetlenül Szelepchényi halála után kerültek kiállításra: BAV Vat. Lat., vol. 9712, fol. 149-160 - Lásd még Scheffler János: VIII. Sándor pápa és a bécsi udvar 1689-1691. A vatikáni levéltár okmányai alapján. Ungvár 1914. 38-53ss.
