Századok – 2002
Tanulmányok - Tusor Péter: A magyar hierarchia és a pápaság a 17. században III/527
528 TUSOR PÉTER Kivételt ez üalól csupán a 2. világháborút követő évtizedek képeznek.5 A kapcsolatok egyik legfontosabb, az ország történelmére jelentős hatást gyakoroló fejezete a katolikus modernizáció időszaka. A protestáns felekezetek mellé a — kor kihívásaira szintén választ adó — katolikus konfessziót megszervező magyar felsőpapság és a római központ viszonyrendszerének specifikus feltárására azonban mindeddig nem került sor.6 Ez a viszonyrendszer rendkívül sokoldalú. Egyaránt vizsgálni kell a programadó trienti zsinat (1545-1563) alkalmazásának kérdéseit; a középkori jogi elemek és struktúrák továbbélésének hatását; a politikai, diplomáciai vonatkozásokat; nemkülönben az érintkezések szervezeti, technikai problémáit. A feladat megoldása széleskörű forrásbázis hasznosítását követeli meg. A vatikáni titkos archívum és az apostoli könyvtár; a magyar hierarchiát az ország prímásaként egyszemélyben irányító esztergomi érsekek iratainak,7 továbbá a magyar ügyeket intéző Habsburg-kormányszerv: az udvari magyar kancellária és az egyéb bécsi hivatalok levéltárainak szisztematikus feltárása korántsem elegendő.8 A kapcsolattartásban kulcsszerepet játszó tényezők: például a bíborosprotektorok, a császári követek és a püspökkari ágensek Pozsonytól Subiacóig szétszórva található hagyatékainak tanulmányozása szintén megkerülhetetlen.9 A kapcsolatok vetségének székhelye. In: Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolata [Sic!] (1920-2000). szerk. Zombori István. Budapest 2001. 113-135. Az egyháztörténeti kutatás egyéb római intézményeiről több tanulmány: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 7 (1995) 3-4. sz. 159-236. 5 Ekkor ismét a Rómában dolgozó jezsuitáké a fő szerep. Vö. mindenekelőtt Monumenta Antiquae Hungáriáé. I-IV: 1550-1600. (Monumenta Historica Societatis Iesu 101. 112. 121. 131.). ed. Ladislaus Lukács. Romae 1969-1987. 6 Bár a két világháború között Galla Ferencnek és Vanyó Tihamérnak köszönhetően számottevő előmunkálatok láttak napvilágot, részben az akkori római magyar forrásközlő sorozatban (Monumenta Hungáriáé Italica). Vanyó tói például: Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona országainak egyházmegyéiről 1600-1850. (Monumenta Hungáriáé Italica 2). Pannonhalma 1933., Gállá tói: A püspökjelöltek kánoni kivizsgálásának jegyzőkönyvei a vatikáni levéltárban. A magyar katolikus megújhodás korának püspökei. Levéltári Közlemények 20—23 (Ï942—1945) 141—186. Munkásságuk könyvészete: Molnár Antal-. Egy magyar egyháztörténész a 20. században: Vanyó Tihamér OSB. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 6 (1994) 1-2. sz. 37-50., Fazekas István: Galla Ferenc „Pálos missziók Magyarországon" című kiadatlan munkája. In: Pálos rendtörténeti tanulmányok. (Varia Paulina 1). szerk. Sarbak Gábor. Csorna 1994. 219-228. 7 Vö. Péter Erdő: II potere giudiziario del primate d'Ungheria. Apollinaris 53 (1980) 272-292. 54 (1981) 213-231. 8 A kora újkori Habsburg uralmi rendszer szerkezetére, a Habsburg-diplomácia működésére, Magyarország helyére mindebben további irodalommal: István Hiller: Palatin Nikolaus Esterházy. Die ungarische Rolle in der Habsburgerdiplomatie 1625 bis 1645. (Esterházy-Studien 1). Wien-Köln-Weimar 1992. 9 A kutató feladatát nem könnyíti meg a vonatkozó feldolgozások hiánya. Németország, illetve a Habsburg örökös tartományok bíboros-protektorátusának (ez utóbbi olykor, utalva a jogelődre Protettorato d'Vngheria néven szerepel a forrásokban) tényleges működéséről a 17. században szinte semmit sem lehet tudni. A bíboros-protektorátus intézményére és a protektorok archontológiájára lásd: Joseph Wodka: Zur Geschichte der nationalen Protektorate der Kardinäle an der römischen Kurie. (Publikationen des ehemaligen Österreichischen Historischen Instituts in Rom 4/1). Innsbruck-Leipzig 1938., vö. még őtőle: Das Kardinalsprotektorat deutscher Nation und die Protektorate der deutschen nationalen Stiftungen in Rom. ZSSRG Kanonistische Abteilung 33 (1944) 301-322., Deutschordensprotektorat und Protektorat deutscher Nation. ZSSRG Kan. Abt. 34 (.1947) 318-325. - Ugyanez mondható el a magyar ügyek képviseletét ellátó római császári követségről is. A helyzet csupán a 17. század végén tűnik némileg jobbnak: Elisabeth Garms-Cornides: Scene e attori della rappresentazione imperiale a Roma nell'ultimo Seicento. In: La corte di Roma tra Cinque e Seicento. „Teatro" della politica Europea. Atti del Convegno Internazionale di Studi (Roma, 22-23 marzo 1996). (Biblioteca del Cinquecento 84). ed. ,Gianvittorio Signorotto-Maria Antonietta Visceglia. Roma 1998, 509-535. - A püspökkari ágensek szerepének vizsgálata annak ellenére nem történt meg, hogy ennek jelentőségére Hubert Jedin már az 1930-as években felhívta a figyelmet: Propst G.B. Barsotti,
