Századok – 2002
Krónika - Engel Pál (1938–2001) (Kubinyi András) II/523
KRÓNIKA 525 A másik kézikönyv a középkor végi arisztokrata és tekintélyes nemesi családok teljes genealógiája lett. Ez CD-ROM-ként 2001-ben — együtt az archontológia javított szövegével — Magyar Középkori Adattár címen jelent meg. Még megérhette megjelenését. A harmadik egy középkori történeti atlasz lenne, amely tartalmazná az ország összes helységét, amelyek helyét nem egy esetben ő maga határozta meg. Ez egyébként a középkorvég birtokmegoszlását is bemutatná. Tudomásom szerint ez is rövidesen megjelenik CD-ROM-ként. Mindhárom kézikönyv olyan segítséget fog nyújtani a középkori kutatásokhoz, amelyről ifjú korunkban nem is álmodhattunk. A birtokmegoszlási térkép pedig könnyen lehet, hogy az eddigi kutatás nem egy eredményének újragondolását fogja eredményezni. A tudományban régóta szokás, hogy egy különösen fontos munka, főként egy kézikönyv a szerző nevével, és előtte a névelővel említődik, pl. A Csánki, A Györffy. Engel esetében azonban legalább három munkát nevezhetünk Az Engelnek... A számos részlettanulmány, forrásközlés, és kézikönyv mellett Engel kiválóan alkalmas volt szintézis létrehozására is. A Glatz Ferenc szerkesztésében megjelent Magyarok Európában I. köteteként ő írta az 1990-ben kiadott Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig c. kötetet. Az Osiris tankönyvek sorozatában ő írta meg az 1998-ban megjelent Magyarország története 1301-1526. c. kötetben az 1382-1457 közti szakaszt. Tudományos munkásságának összefoglalását jelenti Magyarország középkori története nagyívű, számos új megállapítást hozó összefoglalása, amely először angol nyelven jelent meg. (The Realm of St. Stephen. A History of Medieval Hungary 895-1526, London-New York, 2001.) A nemzetközi tudomány számára hosszú ideig ez fogja képezni a középkori magyar történet összefoglalását. Még megérhette könyve magyar kiadását is: Szent István birodalma. A középkori Magyarország története, História Könyvtár, Monográfiák, 17. Bp. 2001. Élete utolsó szakaszában egyre több tudományos elismerést szerzett. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben pedig rendes tagjának választotta. 1996-1997-ben a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára főigazgatója volt, de az adminisztratív terhek és a könyvtár anyagi helyzete miatt erről lemondott, és visszament osztályvezetőnek a Történettudományi Intézetbe. Számos bizottság tagja volt, gyakran vett részt hazai és külföldi tudományos tanácskozásokon, rangos díjakban részesült. Az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy átlagon felüli tudással és szakmai teljesítménnyel rendelkező kutató hagyott el bennünket személyében. Tudósként a forrásokat tekintette a legfontosabbaknak. Legendás memóriája volt. Fejében tudta tartani a késő-középkor összes fontos személyiségét, beleértve családi kapcsolataikat és birtokaikat az ezekre vonatkozó forrásadatokkal együtt. Bár átlagon felül ismerte a nemzetközi és a hazai szakirodalmat, sohasem ezekből, hanem a forrásokból indult ki. Tanűja voltam egyszer, amikor egyetemi hallgatóknak azt mondta, hogy egy témával foglalkozva először a rá vonatkozó forrásokat dolgozzák fel, és csak ha saját képük alakult ki a tárgyról, nézzék meg annak szakirodalmát. Ennek helyességéről persze lehet vitatkozni, hiszen ő maga jól ismerte a korábbi feldolgozásokat, de talán ennek a módszernek köszönhető számos új megállapítása.
