Századok – 2002
Tanulmányok - Papp István: A Begyűjtési Minisztérium az 1956-os forradalom idején és a begyűjtési rendszer felszámolása 1956–57-ben I/31
52 PAPP ISTVÁN Mindenesetre az elbocsátottak részéről jelentkező erőteljes tiltakozás is szerepet játszhatott abban, hogy 1956. december 4-én téli segély folyósításáról döntött Sághy és Nyers.11 3 Nem minden elbocsátott kapott, csak meghatározott részük, bár az nem derült ki pontosan az iratokból, hogy milyen szempontok alapján választották ki a segélyben részesülőket. 1956. december 12-én készült az a kimutatás, valószínűleg Sághy Vilmos számára, amiből megyékre lebontva megtudhatjuk, hogy hányan és mennyi pénzt igényeltek.11 4 Összesen 4015-en kértek ebből a segélyből, összesen 5 281 600 Ft-ot. Vagyis átlagban kb. 1315 Ft jutott volna egy-egy igénylőre. Azt ugyanis nem tudjuk, hogy végül hányan részesültek ebben a támogatásban, mivel a kért összeg jóval túllépte az erre előirányzott 4 millió Ft-os keretet. Mindenesetre ezzel a segélyakcióval valamelyest enyhítették azt a felháborodást, melyet az egyik napról a másikra történő elbocsátás váltott ki a begyűjtési dolgozók körében. A beszolgáltatási rendszer felszámolásának következő lépésére 1956. december 27-én került sor. Ekkor bocsátotta ki Sághy Vilmos 51/1956. számú géptávíró utasítását, amelyben elrendelte a megmaradt begyűjtési dolgozók (a járási, megyei jogú városi és megyei hivatalok munkatársai) elbocsátását, december 31-i hatálylyal.11 5 Csupán egy 104 fős törzsállomány megtartását írta elő, vagyis további 1457 dolgozót bocsátottak ekkor el. Az utasítás szoros összefüggésben van az ugyancsak ebben az időszakban kiadott 1956. évi 33. számú törvényerejű rendelettel, amely megszüntette az immár feladat nélkül maradt Begyűjtési Minisztériumot, több más tárcával egyetemben.11 6 Ez az elbocsátás kevesebb embert érintett, másrészt jobban előkészítették, mivel az elküldött dolgozók közül nem mindenki maradt munka nélkül, hanem részben terményforgalmi vállalatoknál, részben különféle adminisztratív munkakörökben helyezkedtek el. Az első felszámolási hullám hibáiból tanulva felmérték, hogy megyénként hány fő maradt 1956. november 24-ére, ugyanis ekkorra ért véget a megszűntetés első lépcsője. Az öszszesítő jegyzék azzal a céllal készült,11 7 hogy a második körben elbocsátandókat elhelyezzék, de nem tudjuk, mennyit segített az ebben. Az év végére tehát a valóságban is megszűnt a beszolgáltatási rendszer, hiszen eltűntek a begyűjtési hivatalok és csupán a mérlegkészítés-ellenőrzés, valamint technikai teendők voltak hátra. Azt nem tudjuk megállapítani, hogyan reagált a parasztság arra, hogy a valóságban is eltűntek a hivatalok, hiszen erre vonatkozó forrásokat nem ismerünk. De feltehető, hogy a beszolgáltatási rendszer intézményeinek eltüntetése nem változtatott sokat a Kádár-kormány megítélésén, mivel a beadás már a forradalom napjaiban leállt és később sem indult újra. Vagyis a begyűjtési hivatalok felszámolása nem járult hozzá közvetlenül a kormány konszolidálódásához. Inkább az a politikai döntés éreztette közvetett hatását, hogy az új kormányzat — látva a begyűjtés tarthatatlanságát —, azonos álláspontra helyezkedett Nagy Imre első kormányával és nem visszahozta azt, hanem egy jogszabállyal is megerősítette megszűnését.11 8 из MOL XIX-K-7-1 44. doboz 114 MOL XIX-K-7-1 44. doboz 115 MOL XIX-K-7-1 56. doboz 116 Törvények 1956 68. 117 MOL XIX-K-7-1 44. doboz
