Századok – 2002
Történeti irodalom - Décsy Gyula: The Linguistic Identity of Europe (Ism.: Bacsi Lajos) II/519
519 TÖRTÉNETI IRODALOM i Görögországot 1917-18-ban, csak hídfőállást építettek ki Szalonikinél a franciákkal együtt. Macedónia lakossága 1944-ig többségében bolgár érzelmű (1941-ben felszabadítóként üdvözlik a bolgár csapatokat), csak a kisebbség gondolkodik egy önálló államról; a döntő lökést a macedón nemzet kialakuláshoz az 1948-as szakítás és az azt követő ellenséges viszony adta. 1918. áprilisában az „Elnyomott nemzetiségek kongresszusát" Rómában hathatós angol politikai és ideológiai támogatás (H. Wickham Steed, R. W Seton-Watson) tette lehetővé és sikeressé. A cári család kivégzését az újonnan feltárt dokumentumok szerint Lenin rendelte el. A legfőbb panasztevő a kisebbségi sérelmekre Német- és nem Magyarország volt; ebben Bulgária is megelőzött minket. München után a sziléziai területeket a lengyel csapatok megszállták, nem várva nemzetközi rendezést. Kárpátalját hónapokig nem foglalhatta vissza Magyarország, mert a német vezetés egy önálló ukrán állam létrehozását tervezte, s annak lett volna része. A titkos záradék ismeretében Lengyelország keleti területeinek szovjet megszállása az ukrán és fehér-orosz lakosság védelmében csak ürügynek tekinthető. Ujabban egyre több bizonyíték szól a szovjet támadó szándékról 1941-ben vagy később, s akkor a német támadás megelőző hadműveletnek tekinthető. 1956-58 után térségünkben a kommunista rendszerek egyre inkább nemzeti jellegűvé váltak, Lengyelországtól Bulgáriáig; mindenki lehetett nacionalista, csak a magyarok nem. Moszkvában (a lengyel mellett) a magyar nacionalizmust tartották a legveszélyesebbnek, de hozzájárult ehhez Kádár internacionalizmusa, a nemzeti (és gazdasági) kérdések iránti érzéketlensége is. Nagy Imre kivégzésénél hiányzik a kínai tényező. Nem derül ki, mi a többször említett Kondratyev-ciklus. A macedóniai albánok is jelentkeztek „komolyabb nemzeti igényekkel" (társnemzeti státus, arányos képviselet a fegyveres testületekben és a közigazgatásban, saját egyetem). Mindezeknél jobban hiányoljuk a zsidóság és a cigányság kérdése fontosságának megfelelő tárgyalását, elsősorban a Visegrádi Négyek országaiban (az antiszemitizmus okai, EU-csatlakozásunk összefüggései). Végül néhány nyilvánvaló sajtóhiba: az avarok csak 803-ban válhattak Nagy Károly vazallusaivá (22 o.); Anini püspökségről lehet szó (28.o.); Zsigmondnál csak a nikápolyi csatavesztésről beszélhetünk (62 o.); Sztyepan Razin felkelése í669-ben volt (91. o.); Bukovina 1774-ben került osztrák fennhatóság alá (201. о.); a hadüzenet 1914 jú/ius 28-án történt (211. o.); az usztasák (és a többi anti-kommunista alakulat) nem amerikai, hanem angol csapatok előtt tették le a fegyvert Karintiában (267. o.); 1956 után több száz, és nem több ezer embert végeztek ki Magyarországon (310. o.). Várjuk kedves professzorunk, atyai barátunk további nagy, szintetizáló munkáit, köztük a Romanovokról készülőt. Arday Lajos Décsy Gyula THE LINGUISTIC IDENTITY OF EUROPE The 62 Languages of Europe classified in functional zones. In collaboration with John R. Krueger. Eurolingna. Bloomington, Indiana, 2000. 2 volume, 507 p. A NYELVI ÖNAZONOSSÁG EURÓPÁBAN. I-II. A kétkötetes mü szerzője, Décsy Gyula a bloomingtoni Indiana Egyetem ural-altáji nyelvészeti tanszékének világhírű tudósa több szempontból újszerű, hiánypótló kutatómunka elvégzésére vállalkozott. Megkísérelte nyelvi-nyelvészeti vetületben látni és láttatni Európa múltját, jelenét és jövőjét, továbbá a nyelvész eszközeivel és módszereivel megvilágítani kontinensünk kulturális és politikai történetét. Opuszának nagyívű, sokirányú és gazdag tárgyköre egyfelől a nyelvtudomány klasszikus és örökzöld kérdéseit veti fel (nyelvkeletkezés, nyelvi őstörténet, nyelvcsaládok stb.), másfelől alig ismert, vagy kevéssé eredményesen kutatott, napjainkban egészen újnak számító kérdésekre keresi a választ (nyelv és állam, nyelv és nemzet, nyelv és egyén, nyelv és vallás; az európai második nyelv kérdése; kisebbségek és nyelvpolitika és számos egyéb kérdés, melyeket a makrolingvisztika fogalma alá sorol). E tárgykör a második kötetben külön fejezettel egészül ki, amelynek címe is jellemző és beszédes: „Demostatisztika". A szerző a nyelvi jelenség vizsgálatának igen változatos dimenzióit, paramétereit veszi sorra éles szemmel, lényeglátó módon. A mű tematikájának e vázlatos ismertetése is jelzi a kihívást Décsy Gyula számára. A kihívást a klasszikus nyelvtudomány hagyományos feltevései szemszögéből egyrészt, és különösen az elmúlt
