Századok – 2002

Történeti irodalom - A bajai ferencesek háztörténete I. 1694–1840 (Ism.: Barna Gábor) II/502

503 TÖRTÉNETI IRODALOM i a ferences rendház sorra az általa évtizedek óta ellátott, jövedelmet biztosító környékbeli plébániákat. Az érsekség gyakorolja felügyeleti jogát a plébánia fölött. Feljegyzések olvashatók a püspöki kánoni látogatásokról. Részleteiben megismerhetjük a ferences templom és kolostor építkezéseinek, renoválásainak, tűzvészek utáni helyreállításainak történetét. Az oltár-, szobor-, és képállítások történetét. Megtudjuk a kolostor és a templom jótevőinek neveit is. Az adott korban is már régiesnek számító szokásról, a ferences templom és rendház asylum jellegéről értesülünk. 1743-ban egy elítélt katonatiszt, megszökve őrzőitől, keresett menedéket a rendházban, s csak az életét garantáló hitlevél hátrahagyása után engedték el. A ferences atyák ítélet végrehajtásnál gyóntató papként is közreműködtek (1807). A háztörténet lapjairól nyomon követhetők a nagypolitika országos, de esetenként még európai történései is. Főleg azok, amelyek kihatással voltak a rend, a rendház életének alakulására, vagy amelyeknek nagy hírértéket tulajdonítottak. E híradások talán legfontosabb forrásai a 19. század első felében már a szaporodó újságok voltak a háztörténetet író szerzetesek számára is. A fontosnak ítélt hazai és külföldi események között 1793-ban feljegyzik a francia uralkodó és felesége kivégzését. Majd 1809-ben a napóleoni háborúk kapcsán írnak a nemesi felkelés megyei, városi vonatkozásairól. Említik az 1838-as nagy pest-budai árvizet. Az újságok révén kitágult a világ. Újságok híreiből veszik át pápák haláláról és megválasztásáról (1828 és más évek) szóló híreket. 1821-ben újsághírek révén tudósítanak az osztrák-nápolyi háborúról. A háztörténet rendszeresen közli a huszonöt évenkénti rendes (pl. 1750, 1775, 1825) és rendkívüli jubileumok (pl. 1829, 1833), szentévek meghirdetését és kiterjesztésének körülményeit a kalocsai egyházmegyére és Baja városára. A história domusban megemlítik a budai egyetem megnyitását (1780), írnak II. József egyházi intézkedéseiről: a szerzetesrendek működésének és a búcsújárásoknak korlátozásáról, s hozzájuk megjegyzéseket fűznek. Ezekből egyfajta védekező alkalmazkodás és lojalitás mutatkozik meg, amelynek során önvédelemből, érdekérvényesítési törekvésből még bizonyos hamis állításoktól sem riadnak vissza. így azzal a rendelkezéssel kapcsolatban, amelyben az uralkodó tilalmazza a birodalmon kívüli rendi kapcsolatokat, azt jegyzik fel, hogy sohasem tettek ilyesmit. Ezzel szemben maga a háztörténet számos adata jelzi, hogy bizony rendszeresen részt vettek rendi nagykáptalani gyűléseken idegen országokban. Ez a tartalmi ellentmondás nehezen értelmezhető utólag, hiszen az ellentmondó adatokat nem törölték a háztörténetből. Az tehát mindenki számára ellenőrizhető, összevethető volt. Jelzi talán azonban azt, hogy a história domus nem nyilvános írásnak készült. Szinte évről évre megismerhetjük a rendház lakóinak, a „szerzetesi családnak": a klerikusoknak és a laikus testvéreknek a névsorát. Értesülünk az áthelyezésekről, amelyek jól mutatják Baja rendtartományon belüli kapcsolatait: Buda, Mohács, Dunaföldvár, Bács, Máriaradna, Arad, Vukovár, Eszék, Pozsega, Sarengrad, Olovo. A konvent tagjainak az 1810-es évektől rendszeresen közölt összeírásaiból megismerjük a rendházban a laikus testvérek nevét, az általuk gyakorolt foglalkozásokat: szabó, szakács, orgonista, zeneszerszám-készítő, esztergályos, asztalos, pincegondozó, adománygyűjtő, kertész, beteggondozó stb. Mindez tükrözi az összetett feladatokat, s nem szakképzettséget, hanem elsősorban feladatszerepet jelöl. A bajai konvent névsora jól mutatja, hogy a rendtagok között magyarok, németek és bunyevácok találhatók. Ugyanezeken a nyelveken hangzanak el a búcsúi ünnepi prédikációk Páduai Szent Antal és Porciunkula napján. Figyelemre méltó, hogy az 1820-1830-as években meglepően sok cseh, morva testvér jelentkezik felvételre a bajai konventbe. Okát, hátterét jó volna tudnunk. A példákból láttuk tehát, hogy a bajai ferences rendház história domus-a fontos forrása nemcsak a rendháznak, hanem adatokat szolgáltat általában a ferences rendtartomány életére vonatkozóan is. 1757 júniusából értesülünk a —-jóllehet — más határok között, de máig létező és működő Kapisztránói Szent Jánosról elnevezett rendtartomány megalakulásáról, amelyhez Baja is tartozott. Bizonyos hivatalos iratokat, püspöki, nunciaturai leveleket is bemásoltak a 18. században. Rendkívüli jelentőségűek a helytörténeti adalékai is. Miután a rendház iskolát működtetett, az erre vonatkozó adatai Baja iskola- és oktatástörténetének képét árnyalják. Rendszeresen olvasunk a tanulók vizsgáiról, a végzősek téziseinek megvédéséről. A rendi iskola életének fontos eseménye volt 1763-ban egy iskolai színjáték bemutatása. A mutató erre nem utal, de a drámatörténeti szakirodalom ismeri. (Pintér Márta Zsuzsanna: A ferences iskolai színjátszás a XVIII. században. Budapest, 1993.) A rendtagok képzése mellett 1815-től gimnáziumi oktatás is megjelent. A háztörténetben az élet rendes, rendszeres alakulásának kerete és eseményei is elolvashatók: az évről-évre visszatérő ünnepek, ferences búcsúk, az egyházi ünnepek, rítusok és szimbólumaik alakulása, egy-egy újmise (pl. 1826), a rendi és az iskolai ünnepek: újoncok felvétele vagy éppen