Századok – 2002

Történeti irodalom - Stefano D’Ungheria esortazioni al figlio leggi e decreti (Ism.: Veszprémy László) II/499

499 TÖRTÉNETI IRODALOM i Kristó Gyula és Makk Ferenc évtizedek kutatómunkáján alapuló könyve két évszázad magyar történelmének közérthető, logikus és a legtöbb kérdésre megfelelő vagy legalábbis valószínű, elfogadható választ kínáló összegzése. Természetesen vannak olyan problémák, amelyekre biztos megoldást nem adhattak, s akadnak olyan feltevések is a könyvben, amelyekkel akár a recenzens (miként azt jeleztem) vagy akár mások nem értenek egyet. Mindezekkel együtt úgy értékelem a munkát, hogy a sorozat méltó nyitókötete, s a korai magyar történet értékes szintézise. Tóth Sándor László STEFANO D'UNGHERIA ESORTAZIONI AL FIGLIO, LEGGI E DECRETI Introduzione, traduzione e note di Dag Tessore. Cittá Nuova, Roma, 2001, 1G4 o. SZENT ISTVÁN FIÁHOZ SZÓLÓ INTELMEI, TÖRVÉNYEK ÉS DEKRÉTUMOK Meglehet a magyar kultúra éve Itáliában a 2002. esztendő lesz, kulturális eseményekben az azt megelőzők is bővelkedtek. 2001-ben a vatikáni magyar kiállítás mellett kétségkívül kiemelkedett a Szent Istvánhoz kapcsolódó elbeszélő és okleveles források kétnyelvű, latin és olasz kiadásának megjelentetése. A távol-keleti nyelvek avatott ismerője, Dag Tessore rendkívül dicséretes módon mélyedt el all. század Magyarországának nem éppen problémamentes latin nyelvű forrásaiban, s tett sikeres kísérletet, hogy mind a latin szövegben mind a fordításban egy javított, s a mai olvasó számára követhető variánst adjon közre. Paskai László esztergomi érsek ajánlása, Bollók János rövid és összefogott bevezetője után maga a fordító vállalkozott egy olvasmányos, elsősorban magukon a forrásokon alapuló bevezető fejezet közreadására. Ha arra gondolunk, hogy a lehetőség páratlan az átlag olasz olvasó tájékoztatására a magyarországi irodalmat illetően, akkor mind a tanulmányok lábjegyzeteit, mind a bibliográfia mennyiségét illetően sokkal bővebben válogattunk volna. Persze, meglehet, hogy itáliai könyvtárakban is hiába keresnék a „Corvina", a „Rivista di studi ungheresi" vagy éppen a „Századok"-nak — a Vatikáni Könyvtárban egyébként véletlenül elérhető — évfolyamait. Ám ennek ellenére az Intelmek vagy a pannonhalmi alapítólevél szakirodalmának vannak erősen hiányzó tételei (pl. Balogh József: Riflessioni sugli ammonimenti de Santo Stefano, Corvina n.s. 7,1944 46-54, uő: Santo Stefano d'Ungheria e l'idea di Roma. Nuova Antologia 73,1938 326-336; uő: Rex a recte regendo. Speculum 3,1928, 580-582; Csóka J. Lajos, I benedettini e l'inizio dei rapporti letterari italo-ungheresi, in Italia ed Ungheria, Bp. 1967, 9-27, Nemerkényi Előd: The Medieval Rome Idea in the Institutio of King Stephen of Hungary, Acta Classica Universitatis Scientiarum Debreceniensis 36,2000, 187-201, Mille anni di storia dell'Arciabbazia di Pannonhalma. Kiad. L. Pál - A. Somorjai. Roma-Pannonhalma, 1997.). Sajnálatos, hogy Havas László írása Olaszországban a kötettel egy időben jelent meg, így hasznosítására már nem nyílhatott lehetőség (L'influence de l'historiographie latine classique sur le commencement de la littérature latine en Hongrie, in L'eredità classica in Italia e Ungheria fra tardo Medioèvo e primo Rinascimentio. Atti dall'XI Convegno.Fondazione Cini 1998. Roma, 2001, 83-103), míg Havas korábbi idegen nyelvű cikka nyilván elérhetetlen, megszerezhetetlen maradt számára (A propos des sources de la première théorie d'état en Hongrie, Acta Classica Universitatis Scientiarum Debreceniensis 33,1997 181-). Lehet, hogy a sietség is szerepet játszhatott abban, hogy a gondosság, fordítói lelemény és olykor pontatlanság keveredik. így helyesen utalja az elbeszélő források esetében az olvasót a Szentpétery-féle „Scriptores"-kiadásához, de Szt. Imre legendáját már csak az „Acta Sanctorum"ból véli ismerni, vagy nem tudja, hogy a „civitas"-t nem szokás városként fordítani első királyunk korában. A fordító eljárása helyeselhető, hogy a „Scriptores"-t ill. a Györffy György gondozta „Diplomata Hungáriáé antiquissima" szövegeit követi, ugyanakkor a kritikai kiadás ill. a maga változatainak zárójeles beleszövése az olvasó számára érthetetlenül bonyolítja a latin változatot (nehezen értelmezhető egy külföldinek az Admonti-, Ilosvay- és Thuróczy-kódexek vagy éppen a Werbőczy-féle olvasatok közti különbségek). Jól érez rá a törvények I, 8 „cum cute redimat" helyes olvasatára, de egy I, 9-ben már elbizonytalanodik, II, 4-nél pedig egyszerűen nem ismeri a magyarországi szakirodalmat. Általában a Törvényekre már kevesebb figyelmet fordított, s a jegyzetekben még az Intelmekhez képest is esetlegesebben hivatkozik a biztos vagy lehetséges forrásokra.