Századok – 2002
Kisebb cikkek - Grzesik Ryszard: Megjegyzések a középkori lengyel krónikákban és évkönyvekben említett magyarokról II/485
492 RYSZARD GRZESIK hogy a Szepesség megszerzése fontos volt a lengyelek számára, s későbbi elvesztését a magyarok álnokságának tulajdonították. A krakkói káptalan évkönyveiben és a Krakkói Évkönyvben az 1172. évnél azt olvashatjuk, hogy „imperátor intrat Hungáriám".41 A szöveg kiadói jegyzeteiben Zofia Kozlowska-Budkowa úgy fogalmaz, hogy semmi információnk sincsen Barbarossa Frigyes lehetséges magyarországi átvonulásáról 1172-ben vagy az akörüli években.42 A valóságban azonban egy császári hadjárat majdnem elérte az országot, csakhogy annak élén nem a német, hanem a bizánci császár, Komnénosz Mánuél állt. A görög katonai demonstráció célja az volt, hogy a magyarokat rábírja Béla herceg, a későbbi III. Béla trónra emelésére.43 Kétségen felül áll, hogy a híradás forrása az ARPd lehetett. A pontos évszám arra utal, hogy a lejegyzőnek az események idején kellett dolgoznia. Érdekes, hogy ekkor, a lengyel-magyar politikai érdekközösség teljes hiánya idején is figyelemmel kísérték a magyar eseményeket Krakkóban. Ezek a példák jól mutatják, hogy miként tekintettek a lengyel elbeszélő forrásokban a magyarokra. Az eddigiek jórészt a 12. század vége előtti eseményekre utaltak. Ezeket persze még sokkal később is újra és újra lejegyezték. Ez különösen igaz az Adelhaid történetre, Szent Adalbert magyarországi missziójára, a halicsi lengyel-magyar rivalizálásra és a Szepességnek a lengyelek általi elvesztésére. E-zeket legkorábban a 13. század közepén jegyezték le. Ez a magyar-lengyel kapcsowieku. Przemiany gospodarcze i spoteczne [A szandeci terület a 13-14. században. Gazdasági és társadalmi változások], Wroclaw - Warszawa - Krakow 1961, 11; A Körmendy: Melioratio terrae. Vergleichende Untersuchungen ber die Siedlungsbewegung im östlichen Mitteleuropa im 13.-14. Jahrhundert, Poznan 1995, 60. 41 Rkk., p. 63; Krakkói Évkönyvek, p. 834. latok szorosabbá válásának jellemző időszaka, különösen miután 1239-ben V Szemérmes Boleszló feleségül vette a magyar királylányt, Kingát. Ennek tudható be, hogy nagymértékben megnövekedett a magyarországi események iránti érdeklődés. A lengyel évkönyvekben 1320-ig 55 magyar vonatkozású eseményt említenek. Ezek közül 30 vonatkozik a 13. századi és a 14. század elejei időszakra, 25 a korábbi időszakra, ami közül 9 esetében 13. század végi újrafogalmazással kell számolnunk. Az évkönyvszerzők, szerkesztők túlnyomórészt kortárs, 13. századi eseményekre koncentráltak és azokat jegyezték le. A híradások túlnyomó többsége a két ország uralkodóinak együttműködésére vonatkozik. A szövetségeket házasságokkal pecsételték meg. Többször tudósítottak a magyar belpolitika eseményeiről, a két ország közötti ellenségeskedésről azonban csak a legritkábban. Ezek Lengyelország többi szomszédjával szemben azt eredményezték, hogy a magyarokról egy meghatározóan pozitív kép formálódott ki, s ez esetben megerősíti Jerzy Dowiat nézetét, miszerint a magyarokat különleges hely illeti meg a középkori lengyel historiográfiában. A lejegyzések azonban a magyarképet illetően mutatnak változást. Az első évkönyvtípusú lejegyzésekben a magyarok Európát pusztító barbárokként jelennek meg, amiben a frank hagyomány átvétele nyilvánul meg. A keresztény hitre térítés után az ország képe pozitív lett; az elhalálozott magyar uralkodók közül 42 Rkk., p. 63, 198. jegyz. 43 Magyarország története. Előzmények és a magyar története 1242-ig. Szerk. Bartha A. Bp. 1984, 1238-1239; Makk F: Magyar külpolitika (896-1196). Szeged 1993,174-175. A hadjárat bizánci visszhangjáról: III. Béla emlékezete. Szerk. : Kristó Gy. és Makk E Bp. 1981, 59-60.
