Századok – 2002
Tanulmányok - Makkai Béla: A kivándorolt magyarság anyaországi támogatása a 20. század elején Ploiesti példáján I/3
4 MAKKAI BÉLA A romániai magyarság — jelesül a csángók — kormányzati szintű támogatásának megszervezésére elsőként a Bánffy-kabinet tett kísérletet, amikor a jászvásári püspökkel magyarul tudó papok és tanítók alkalmazásáról állapodott meg.2 A hazai román tanintézetek bukaresti segélyezése elleni magyar tiltakozás a másik oldalon magyarellenes hangulatkeltés ürügyéül szolgált. A belügyekbe történő beavatkozás kölcsönösen hangoztatott vádjával ily módon éles politikai szóváltásokra került sor az 1883 óta szövetségesi kapcsolatban álló két ország között. Az elmérgesedő politikai légkörben Budapest nem csak a bráilai reformátusok és a galaÇi magyar kolónia segélykérelmét utasította el, de kénytelen volt megtiltani a craiovai katolikus iskola céljaira tervezett gyűjtést is,3 holott ezen esetek mindegyikében osztrák-magyar alattvalókról volt szó! A román állampolgárságú csángók kormány-támogatása tehát 1897 után még inkább kivihetetlenné vált, holott azt az ellenzéki pártok által is tüzelt magyar politikai közvélemény mind hangosabban követelte. A római Szentszék mindvégig szorgalmazott, ám többnyire hiányzó együttműködése tovább szűkítette a kormányzat mozgásterét. Mindehhez járult a szomszédi-szövetségesi jó viszony fenntartásának külpolitikai érdeke, valamint a reciprocitás-elv román hangoztatásától való fokozott félelem, amely csakugyan beláthatatlan nemzet- és nemzetiségpolitikai következményekkel fenyegetett. Ezen okok és szempontok összessége gátolta meg tehát, hogy a Román Királyság minden magyar anyanyelvű lakójára kiterjedő „nemzetmentő" akció bontakozzék ki. A politikai ellenzék leszerelésének szándékától is vezetve a Széli-kormány ezért a kül- és belpolitikai adottságokat egyaránt számításba vevő pragmatista programot dolgozott ki. A szomszédos délszláv és román területekre, valamint az Egyesült Államokba vándorolt magyarság felkarolásának terve Az idegenben élő magyarság nemzeti gondozása néven vált ismertté. A Klebelsberg Kuno miniszterelnökségi titkár keze nyomát viselő program4 a magyar nemzetállam kiépítéséhez nélkülözhetetlen „faji erő" megtartásának, (és majdani hazatelepítésének) távlati céljához a megvalósítás részben külföldön, és a „hegyvidéki akció"-ban már sikerrel kipróbált eszközeit rendelte. Külföldről lévén szó, a magyar kormányzat törekvéseinek sikeréhez elengedhetetlen volt a közös külügyminisztérium és a diplomáciai testületek támogatása, annak ellenére, hogy a magyar tisztviselők létszámarányos alkalmazásának követelése, valamint a román és szász nemzetiségű követségi tisztviselők közömbös, sőt ellenséges magatartása az együfíműködést erősen megkérdőjelezte. Budapest mindezek ellenére nem kevesebbet várt a közös külügyminisztériumtól, mint hogy „ a romániai kormánynak netaláni akadékoskodása esetén teljes erélylyel és nyomatékkal fedezze a magyar kormány actióját."5 Klebelsberg 1901. szeptemberében kelt emlékiratában a segélyezést elvitathatatlan jognak, és erkölcsi kötelességnek nevezte. Noha jó oka volt tartani a román állam ellenlépéseitől, — egy magára valamit is adó nagyhatalom6 helyzetében — mégis a legtermészete-2 MOL К 26 ME 548. es. 3153. 1901 XXXI. t. 811. asz. 3 MOL К 26 ME 548. es. 690. 1897res (8069. 1899-nál) XXXI. t. 540. asz. 4 MOL К 26 ME 548. es. 3153. 1901 XXXI. t. 811. asz. 5 MOL К 26 ME 548. es. 2609. 1901 XXXI. t. 811. asz. 6 MOL К 26 ME 548. es. 3153. 1901 XXXI. t. 811. asz.
