Századok – 2002
Múltunk kritikus kérdései - Kristó Gyula: Néhány vármegye kialakulásának kérdéséhez II/469
474 KRISTÓ GYULA szédságában Szabolcs és Borsova megye ispánja egyaránt 1213-ban, Zempléné pedig 1263-ban fordul elő, vagyis mindegyik később, mint Szatmáré. Mivel a szakirodalom ennek ellenére mind Szabolcsot, mind Zemplént Szent István kori vármegyének tekinti, az 1181. évi ispáni adat mellett akár Szatmár is lehetne a 11. század első évtizedeiből való. Nem szabad viszont belekeverni a szatmári vár (és vármegye) létrejöttének kérdésébe az 1095. évi adatot, amely nem is 1095-i oklevélben maradt ránk, hanem III. István király IV Béla király által átírt oklevelének Gyöngyösi Gergely pálos generálistól 1520 táján készített kivonatában, olyan szövegkörnyezetben, hogy László király 1078 körül (valójában 1083 után) Szalacs és Szatmár vámjával adományozta meg a kezdeményezésére fából felépíttetett szentjobbi monostort. A kivonat szerint László erről szóló privilégiumát Kálmán király elégettette, tehát amikor a 12. század második felében III. István király a szentjobbi kolostor javainak összeírásáról rendelkezett, legfeljebb szóbeli értesülés állhatott rendelkezésére László adományáról, amelynek feltétlen hitele kérdéses. A dolgot azonban szempontunkból szinte érdektelenné teszi az a körülmény, hogy a Bóna által idézett szatmári adó nem a megyére, hanem Szatmár településre vonatkozik, s így a megye létrejöttéhez érvként nem jöhet szóba. Magam egyébként azért nem számolok Szatmár vármegye Szent István kori eredetével, mert e megye — Ugocsával együtt — az erdélyi püspökség alá tartozott, annak legészakibb sávjába, peremvidékére esett, s ha a megyeszervezés az egyházival karöltve a püspökségi központból kiindulva folyt, a szatmári részre csak utóbb, feltételezésem szerint Szent István halála után, a 11. század középső harmada táján ért el.19 A Bóna által a megye létrejöttére vonatkozóan sugalmazott 1100 körüli dátumot viszont késeinek tartom. Altalánosságban szükséges megjegyezni: egy-egy vármegye meglétére vagy hiányára pusztán a vár meglétéből vagy vélt hiányából kockázatos következtetéseket levonni. Természetesen bizonyos követelmények e téren vannak. Nyilván várispánság nem lehetett meg tartósan vár nélkül. Ha a várispánság mellé megye szerveződött, akkor a megyének is volt vára. Nem kell azonban arra gondolnunk, hogy minden esetben készen állt már a vár akkor, amikor várispánság létesítésének szándéka felmerült. Gyakorta megeshetett, hogy a várispánság már funkcionált, de várát még csak tervezték vagy építették, de nem volt készen. Valószínűleg ez a helyzet Báccsal, amelynek ispánságát 11. századi írott adat keltezi, s joggal tekinthető Szent István korinak,20 vára viszont feltételezhetően csak később, de bizonnyal még a 11. században felépült. Bács rácsszerkezetű vára azért tarthat számot nagy érdeklődésre, mert a hasonló építési technikával készült erősségek (Borsod, Nyitra, Pata, Alpár, Ugra, Tolmács, Velem stb.) kisebbik része lett csak ispáni vár, többsége2 1 viszont soha nem vált ispánsági központtá. Bóna István ismertette meg a magyar kutatást az 1988-ban publikált hunyadi sáncvárral. Hogy ez egyszersmind „önálló ispáni vár" is lett volna már Szent István korában,22 vagyis hogy Hunyad várispánság és megye már Szent István alatt létezett volna, 19 DHA. I. 302-303. L. még Kristó Gyula: Megyék születése a Felső-Tisza vidékén. Szabolcsszatmár-beregi Szemle 24 (1999) 407-408. 20 Kristó Gy.: az 5. jegyzetben i. m. (A vármegyék) 453-454. 21 Bóna /„• a 18. jegyzetben i. m. 44., 46-49. 22 Uo. 33.
