Századok – 2002
Közlemények - Nógrády Árpád: A földesúri pénzjáradék nagysága és adóterhe a késő középkori Magyarországon II/451
462 NÓGRÁDY ÁRPÁD i rá a káptalan. Mindössze tehát annyi mondható el, hogy Mátyás halála előtt négy évvel földesurai 161 forintot érő gabonatermésének 5%-ára tartottak igényt.3 9 Vásárút: A kiváló adottságokkal, kedden tartott hetivásárral és többek között jó szántókkal rendelkező falu, amelynek területét a 14. század végén szemrevételezéssel 14 királyi ekére becsülték, 1474-ben 39 laneust számlált.4 0 A cenzus Szent Györgykor és Szent Mihálykor fizetendő 100-100 bécsi dénár telkenként, vagyis a település 26 forint adót fizet, miközben csak gabonabevétele elérte a 900 forintot. Ez a gabonatermés 2,9%-át kitevő pénzadó Vásárút esetében, úgy tűnik, inkább csak jelképes lehetett, s ezt alighanem a pozsonyi prépost és a kanonokok is hasonlóképpen gondolták, mert legalábbis amiről tudunk, egy ízben (1474) közel félszáz forintot, más alkalommal (1486) pedig 60 forint taxát vetettek ki a birtokra 41 Azonban ez utóbbi, nagyobbik taxa, sem vitt el többet a gabonabevétel bő 7%-ánál, ami gyakorlatilag másfél forint terhet jelentett Zarcewsonként. E számok azonban túlzóak, a település földesúri pénzterhe az előbb vázoltaknál arányaiban kisebb volt, Vásárút ugyanis nem kizárólag gabonatermesztésből élt. Mocsarakkal, nádasokkal és vizekkel gazdagon átszőtt határában Pozsony megye talán legkiválóbb vizafogói terültek el: a Prépostszéke, a Sinketekuta (Sinkakútja?) és a Szarvasörvény. Hogy ezek mekkora jövedelmet biztosítottak jobbágynak és földesúrnak, ma már sajnos csak néhány adatfoszlányból lehet sejteni, de ezek is imponálóak. Kérdéses persze, hogy azt az 1396-ból származó sérelmet, mely szerint a Szentgyörgyi grófok a Prépostszéke előtti cége (halfogó építmény) lehalászásával 196 vizát vittek el jogtalanul, illetve egy másikat 1520-ból, amely 325 viza elejtéséről ad hírt, szabad-e számszerűségében is komolyan venni, de az mindenesetre tény, hogy az itteni vizeket a Szentgyörgyi és Bazini grófok több mint egy évszázadon át igyekeztek a legkülönbözőbb eszközökkel megszerezni.42 A tényleges halászzsákmány értékét azonban csupán egyetlen alkalommal, az 1492-es esztendő esetében áll módunkban megbecsülni. Ekkor ugyanis a számadáskönyv 14 viza 88,5 forint értékben történt eladását rögzítette. Mivel a hatalmas jószágok esetében a halászóhely birtokosa általában harmadrészt, esetleg felerészt követelt a zsákmányból, bizonyosra vehető, hogy ebben az évben Vásárúton legkevesebb 30-40 vizát ejthettek el. Ezeket általában kettesével rakták szekérre, s úgy szállították, a kisebb halakat pedig lajtkocsikon (currus aut layth) vitték piacra.43 Néhány mondat erejéig a vásárúti jobbágyok jövedelemszerzésének harmadik fontos módozatáról, a nagyállattartásról is meg kell emlékezni. Az állatokat, elsősorban szarvasmarhát, a falu határában, a gyakran vízjárta réteken legeltet-39 Taxája: Pszkv. 17.; tizede: uo. 25. 40 Keddi napon tartott hetivásárának engedélyét még Zsigmondtól nyerte el 1422-ben: DF 227 721. (Pozsonyi kápt. mit. C-2-21). Megerősítette V László 1453-ban: DF 227 722. (Pozsonyi kápt. mit. C-2-22). Határát a Szentgyörgyi és Bazini grófokkal folytatott határviták miatt szinte évente bejárták: DF 227 732. (Pozsonyi kápt. mit. D-l-6): itt Nyárasddal együtt. L. még: DF 227 803. (Pozsonyi kápt. mit. D-l-19.); Pszkv. 17. 41 Ismerjük továbbá az 1490-ből származó taxa befizetésének egyik részletét, ez 18 forintot tett ki: Pszkv. 30. 42 1396: DF 227 848. (Pozsonyi kápt. mit. E-2-26) 1520 és 1525: DF 227 881. (Pozsonyi kápt. mit. E-2-58) Pereskedésükhöz 1. még: Knauz Nándor. A pozsonyi káptalan és a Szentgyörgyi grófok. Magyar Sión 1865. 5-17., 103-122., 181-199., 241-266. 43 A vizákra: Pszkv. 33. és DF 227 868. (Pozsonyi kápt. mit. E-2-45).
