Századok – 2002
Közlemények - Neumann Tibor: a Vízköz kisnemesi társadalma a középkorban II/417
A VÍZKÖZ KISNEMESI TÁRSADALMA A KÖZÉPKORBAN 445 rintért 1512-ben továbbzálogosított.16 7 ) 1518-ban örököse elad három korábban Osvát által birtokolt nemesi telket nagyjókai Farkas Jánosnak.16 8 Egyik — 10 hold szántótartozékkal rendelkező — nemesi telkét 1508-tól annak a kislégi A-goston Kelemennek a kezén találjuk, aki — noha más birtoka nem volt — 1542-ben a vidék leggazdagabb egytelkese, ingóvagyonát 240 forintra becsülték.16 9 Nem véletlen, hogy Osvát jószágaira 1514-ban királyi adomány kelt, leányát pedig II. Lajos király 1520-ban fíúsította.17 0 Az 1540-es években a birtokait szorgalmasan gyűjtögető Farkas János egyébként Nagyjóka egyetlen nem egytelkes birtokosa: a kisjókai Hegyi Tamáshoz hasonlóan két portája adózott.17 1 Forrásainkban tehát rendkívül ritkák a jobbágyokról, jobbágytelkekről szóló híradások. Látszólag csak az ültetett jobbágyokat birtokára, akinek — családja kedvező „leszármazási" körülményei vagy vásárlásai hatására — olyan birtokvagyon egyesült a kezén, amelyet művelni más formában talán már nem is tudott. Annak ellenére, hogy az oklevelek zselléreket sem említenek, nehezen elképzelhető, hogy falvainkat ilyen elemek egyáltalán nem lakták. A nemesi telkek egy része természetesen alkalmas volt külön zsellérhelyek kialakítására, a folyamat a kora újkorban tetőzött: egy 17. századi forrásunkból értesülünk arról, hogy egy két nemesi telekből álló felsőborsai részbirtok — amelynek birtoklástörténete könnyen visszavezethető a 15. század végéig, tehát alkalmasnak tűnik az összehasonlításra — hat zsellérhelyet tudott eltartani. Ezekhez szántó nem tartozott, csak egy-egy kisméretű kert.17 2 A jobbágytartás külön jellegét képezi a borsaiak Pályázótól északra elterülő pusztájának műveltetési formája. 1475-ben tíz borsai családfő arról panaszkodott Mátyás király előtt, hogy János esztergomi érsek elvitatta az ő Csataj és Igrám falvak közötti pusztájuk vagy földjük tulajdonjogát, és őket eddig a fertőn nevű adó17 3 fejenként történő fizetésére kényszerítette, mintha jobbágyokkal nem rendelkező prédiálisok lennének, holott ezt az adót csak a jobbágyok és a jobbágyokkal nem rendelkező nemesek tartoznak megfizetni. Ok viszont mindig eme puszta, ill. föld birtokában álltak és ott mindig igen sok jobbágyot (colonos) tartottak, akik az esztergomi érseknek a terménytizedet mindig megfizették.174 A király 167 1512: DF 279 998. (Pozs. kápt. hit. Prot. 372.) 168 1518: DL 38817. (Farkas lt.) 169 1508: DF 279 998. (Pozs. kápt. hit. Prot. 155.); 1522: DF 287 760. (uo. 15-18.); Az egytelkes összeírást 1. a függelékben. 170 Lásd a 109. jegyzetet. 171 Maksay Ferenc. Magyarország birtokviszonyai (3. jegyzet) II. 588.; Farkas Jánosra 1. pl. DL 38817. (végrendelete is itt), DF 279 998. (Pozs. kápt. hit. Prot. 264-265., 333-334.) 172 1674: MOL P 707. (Zichy lt.) fasc. 25 et b., n. 24. 173 Erről az adóról - az egytelkesek vonatkozásában - semmit sem tudni. A fogalom előfordul pl. Komárom német nyelvű urbáriumában (ferthon pénz), ahol 25 dénáros kiadást jelentett: MOL Magyar Kamara Archívuma U et С 4-45. Ezt az adatot Tringli Istvánnak köszönöm. 174 1475- dl 37432. (Szüllő lt.) „licet ipsi ac eorundem progenitores ab antiquo in dominio cuiusdam predii sew particule terre ipsorum exponencium inter possessiones Chathay et Ikrán in eodem comitatu Posoniensi existentes habiti adiacentis perstiterunt, in ipsoque predio sew terra predicta colonos, qui décimas frugum et bladorum eorum archiepiscopis Strigoniensibus pro tempore constitutis persolverunt, habuerint quamplures, prout haberent eciam nunc, tarnen reverendissimus in Christo pater dominus Iohannes archiepiscopus Strigoniensis asserens idem predium sew terram predictam non ipsorum exponencium, sed aliorum fore, ipsos huccusque per singula capita veluti prediales et iobagiones non habentes ad solucionem census fertőn dicti, quemquidem censum solum
