Századok – 2002
Közlemények - Neumann Tibor: a Vízköz kisnemesi társadalma a középkorban II/417
440 NEUMANN TIBOR Imre Bazini György királynéi pohárnokmester és visegrádi várnagy familiárisa volt - legalábbis igen fiatalon, 1438-1439-ben bizonyosan.13 0 Középborsai Szabó Mátyással 1508-ban egy egyházfai összetűzés során az ott birtokos Sánkfalvi Miklós pozsonyi prépost embereként találkozunk,13 1 az óbudai apácáknak a jókaiak közé beházasodott két jobbágyáról és gazdatisztjéről pedig már esett szó. Gyakran kínálkozhatott lehetőség arra is, hogy nemeseink a pozsonyi várszervezet, illetve a megyei hatóság keretein belül vállaljanak szolgálatot: egy középborsai (1448) és két jókai nemes (1474) uraként a pozsonyi várnagyságot éppen betöltő személy tűnik fel.13 2 Rajtuk kívül a borsaiak közül egy-egy szolgabírót (1310-1312), megyei embert (1342) és választott esküdtet (1488), míg Jókáról egy-egy esküdtet (1484-1489) és alszolgabírót (1538) ismerek.13 3 Harmadik típus lehet a megye, illetve a szűkebb értelemben vett régió közép-és nagybirtokosainak a famíliájában történő elhelyezkedés. így 1420-ban arról hallunk, hogy mikor Bősi Ördög János udvari lovag13 4 rátört Kondorosi Benedek házára, társaságában ott tartózkodott familiárisa, jókai Kemény János is, aki nevével ellentétben mégsem küzdhetett elég keményen, mivel az összetűzésben nem csak Benedek, hanem ura is életét veszítette.13 5 Nagyjókai Bethlen Lőrinc annak a Vatai Mátyus éberhárdi várnagynak lehetett familiárisa, akivel 1510-ben csúnyán összeszólalkozott: történt ugyanis, hogy Újhely birtokon járva Lőrinc vitába keveredett a helyi „egyiptomi avagy cigány" lakosokkal, amiért ura nyomdafestéket nem tűrő szavakkal utasította rendre. Mátyus úr ráadásul fegyveresen még rajta is ütött a sértődötten hazafelé tartó Lőrincen, így az ügyből — főként a becsületsértés miatt — per támadt.13 6 A borsai nemes leányt elvett, birtoktalan Sápi András fia Mihály egyedüli példánk a megye határain kívüli szolgálatvállalásra: 1414-ben az Újlaki család Galgóc várának (Nyitra m.) élén állt.13 7 130 1438-1439-ben több Bazini György részére kelt mandátumban találjuk a királyi emberek között, egy alkalommal pedig az iktatást is ő vezeti le: DF 225 563. (Pozs. kápt. hit. 1-13-3.), DF 225 653. (uo. 2-6-17.), DF 226 202. (uo. 6-14-38.). 1438-ban a Bazini familiáris Hideghéti Jakab visegrádi várnagy ügyvédének vallja: DF 274 795. (Komárom város lt., Wertner Mór gyűjteménye). - Korával kapcsolatban: egy 1474-ben lezajlott tanúvallatás során ötvenév körülinek becsülik: DF 227 266. (Pozs. kápt. hit. 28-5-45.); az ugyanakkor bizonyos, hogy 1423 előtt született, sőt ekkor már egy öccse is él: DL 37372. (Szüllő lt.) Aligha lehetett 1438-ban húszévesnél idősebb. 131 1508: DF 227 641. (Pozs. kápt. mit. A-9-9.) 132 1448: DF 225 475. (Pozs. kápt. hit. 1-5-26.) Középborsai János a Rozgonyi György famíliájához tartozó Besenyői András várnagy familiárisa (személyére: Engel I. 395., II. 35.); 1474: DF 227 206. (uo. 28-4-47.) Az oklevél szövegéből nem egyértelmű, hogy csak Nagy István és János, vagy még az előttük említett Hegyi Imre és Szakái Miklós is Balázs várnagy familiárisai. Utóbbi lehetőség sem lehetetlen, hiszen Szakái Miklós később megyei esküdt, 1. a következő jegyzetet. 133 (Felső)borsai Márton fia Pál szolgabíró, 1310-1312: AOkl. II. 968., III. 6., 186., 384. sz.; (Közép)borsai László fia Egyed ispáni ember, 1342: DL 38817. (Farkas lt.); Az esküdtekre a teljesség igénye nélkül: Felsőborsai Lukács fia László, 1488: DF 226 038. (Pozs. kápt. hit. 5-3-10.); Kisjókai Szakái Mihály fia Miklós, 1484: DL 19074. és 1489: DL 19521.; Kisjókai Gál Péter alszolgabíró, 1538: DF 287 760. (Pozs. kápt. hit. Prot. 34.) 134 Személyére: Engel II. 181., a Bősiek a Gútkeled-nem Amadé ágából származtak. 135 1420: ZsO VII. 1631. sz. 136 1510: DF 226 895. (Pozs. kápt. hit. 17-1-2.) Mátyus káromkodásai közül a nem túl különleges „filius meretricis, latro, traditor" megszólítások mellett leginkább a „mille canes supponant matrem tuam" érdemel figyelmet. - Hasonló per támadt Illésházi Mátyás erdélyi prépost és familiárisa, Pókateleki Kondé György között: Bónis György. Hűbériség és rendiség (107. jegyzet) 300. 137 Engel I. 315., II. 40.
