Századok – 2002
Közlemények - Neumann Tibor: a Vízköz kisnemesi társadalma a középkorban II/417
A VÍZKÖZ KISNEMESI TÁRSADALMA A KÖZÉPKORBAN 435 jókai Kálmán Gergely — alighanem észak-pozsonyi, nemesi származású — felesége először a pozsonyi határon lévő, de Nyitra megyéhez tartozó Sopornyában volt férjnél egy jobbágynál. Az egyházfai nemes leányt elvett Lőrinc fia Mihályt a szomszédos Királyfáról írták, a Szentgyörgyiek jobbágya lehetett. A Borsáról házasodottak közül ketten a Pályázótól északra eső vidékről, Kápolnából és Taksonyból származtak; Kápolna a borsaiak pusztájával határos, Taksony messzebb, a Dudvág és a nyitrai határ között helyezkedik el. A vízközi Sápból költözött Borsára a valószínűleg kisnemesi származású, de birtoktalan Andrásfi Mihály, a későbbi galgóci várnagy (1414). A borsai Pető családba a király egyik kislucsei (Csallóköz) jobbágya házasodott be (16. század eleje).10 0 Ezek a házasságok is felölelik tehát a megye egész területét, de nagy részük mégis csak a tárgyalt nemesi falvak, illetve — Borsa esetében — birtokuk közelébe helyezhető. Kevés esetben tudjuk megállapítani, hogy a házasságkötéskor a felek milyen idősek voltak. Kisjókai Egyedfi Balázs 1383-ban a pozsonyi káptalan előtt arról számol be, hogy kiskorú (in etate tenera constitutá) leányát Előpatonyi Jánosfi Lászlóhoz adta nőül (matrimoniali federe tradidisset).wl Talán arra kell gondolnunk, hogy a leány még nem érte el a 12 éves kort.10 2 Azt azonban, hogy ez általános szokás volt-e, nem tudható. A férfiak esetében gyakran felvetődik az a lehetőség, hogy jóval idősebb korban házasodtak. Szélsőséges példa az alsóborsai Bartalim család leszármazása: az első ismert ős (1312-1348) feltűnésétől a család utolsó tagjának említéséig (1479-1517) mindössze két közbeeső generációval számolhatunk. A generációnkénti átlag itt mindenképpen több, mint 40 év. A rokon családok leszármazási táblázatai ekkorra már egy-két generációval többet mutatnak. Az ellentmondás feloldásaként talán az kínálkozik, hogy feltételezzük: a családot továbbvívő személyek mindig apjuk legalább második házasságából származtak. A feltehetően gyakori halálozások következtében a második, esetleg harmadik házasságot nem kell ritkának tartanunk. Vélhetően az özvegyek gyakran kötöttek új házasságot az első féljük lakhelyéül szolgáló faluban: erre két borsai példa ismeretes.10 3 Végezetül egy érdekes — a második házassággal kapcsolatos — házasodási sémát kell megemlíteni, amellyel kétszer is találkozunk. Midőn 1502-ben Jókai Márkus Tamás özvegye saját, ill. sógornőjének, Márkus Jakab özvegyének hitbérét a sámoti egyháznak ajándékozza, kiderül, hogy sógornője tulajdon édesanyja volt.104 Ehhez hasonló esetet mutathatunk ki az 1420-as években is: Kismagyari György özvegye ekkor már Jókai Imre hitvese volt, Györgytől született leánya, íoo Nagymagyar: 1511-1515: DF 279 998. (Pozs. kápt. hit. Prot. 297-298., 354.), DL 37 446., 37 449. (Szüllő lt.), DL 106 083. (Budai kápt. hit. Prot. 196.); Sopornya: 1511: DF 279 998. (uo. 298-299.); Királyfa: 1428: DL 37 389. (Szüllő lt.); Taksony: 1549: MOL P 648. (Szüllő lt.) G-215.; Kápolna: 1484: DL 37 434. (Szüllő lt.); Sáp: 1407: DL 37386.; Galgóci várnagyságára: Engel I. 315., II. 40. 101 1383: DF 226 698. (Pozs. kápt. hit. 14-10-4.) 102 Tripartitum I. 111. 2-4. Werbőczy megkülönbözteti a „teljes kort" íperfectae aetatis), amely a leányoknál 16 év, és a „törvényes kort" (legitimae aetatis), amely a mondott 12 esztendő. Az I. 111. l-ben a tenera aetas fogalmat mindkettővel szemben használja. 103 1500: DF 279 998. (Pozs. kápt. hit. Prot. 12-13.) Középborsai Pető Bálint özvegye ekkor már Középborsai Farkas Lőrinc hitvese.; 1533: MOL P 648. (Szüllő lt.) E-195. Felsőborsai Lukács Mátyás özvegye ekkor már Középborsai Pető Ambrus felesége. 104 1502: DF 227 621. (Pozs. kápt. mit. A-8-5.)
