Századok – 2002
Közlemények - Neumann Tibor: a Vízköz kisnemesi társadalma a középkorban II/417
430 NEUMANN TIBOR beszéljenek, hiszen egy nemesi telek adott részre osztásával adott számú új nemesi telek jön létre. Ha mégis — pl. zálogolás során — féltelekről hallunk, akkor ott a rokonsággal még osztatlan „egész" teleknek a zálogolót leszármazása szerint illető részről, úgy is fogalmazhatunk: a majdani osztály során kezére kerülő részről van szó.7 6 A telkek különböző nagyságára igen jó forrás a nagyjókaiak 1342-es osztálya, midőn Nagyjókát hat egyenlő részre osztották fel: egy hatodrész két nemesnek jutott, míg a másik öt hatodrészt három népes rokonság részére különítették el. Ezzel kialakult négy — különböző nagyságú — részbirtok (sessionaria pars). Az osztályról kiadott oklevél a belső telkek pontos nagyságára is fényt derít: az első 16460, a második 32920, a harmadik 36006, a negyedik pedig 29834 m2-re becsülhető.7 7 Nagyjóka tehát egy hatod- és három öttizennyolcad részre oszlott, ráadásul a falu belterülete ezekkel a részekkel még csak arányban sem állt. Ez a kuszaság az elkövetkező évszázadban csak tovább fokozódhatott. Bizonyosan ugyanez az állapot tette elkerülhetetlenné azt a Zala megyében foganatosított intézkedést, amely a nemesi egész telek minimális követelményét 32, a féltelekét 16, míg a negyedtelekét 8 holdban szabta meg.7 8 A nemesi telkek haszonvételei és tartozékai falvainkban nagyrészt az önellátást garantálhatták, és csak ritkán hozhattak jelentősebb jövedelmet gazdáiknak. Az előbbi jellemző az óriási számmal feltűnő kertekre, gyümölcsösökre, veteményekre. Legnagyobb részük a belső telek előtt és mögött helyezkedett el, általában a telekkel megegyező szélességben, kisebb részük a határban, olykor elhanyagolt állapotban.7 9 A telkekhez tartozó szántóföldek méretének meghatározása nehéz kérdés: az esetek túlnyomó többségében nem megállapítható, hogy a megadott szántónagyság a teljes, vagy csak az éppen művelés alatt álló állo-76 A falvainkra vonatkozó bőséges forrásanyagban mindösszesen három ilyen esettel találkozunk: 1. 1498-ban egy zálogolásról hallunk: a zálogoló, Nagy László fél telke Tejedi Tamáshoz kerül, aki arról panaszkodik, hogy László patruelis frater-e, Nagy István a fél telket tőle elfoglalta. DF 227 292. (Pozs. kápt. hit. 28-6-26.); 2. 1513-ban alsóborsai Szügymér Gergely megfizeti anyja végrendeletben lekötött hitbérét, amely apja, András (11469) fél nemesi telkéből jár (DF 279 998. - Pozs. kápt. hit. Prot. 404-405.). Tudjuk, hogy apja életében az egész nemesi telek (=Alsóborsa harmada) még osztatlan volt, az osztályra már Gergely életében, 1496-ban került sor (DL 76132. - Pethő lt.) A fél telek hangsúlyozására tehát azért volt szükség, mivel Andrást a telek osztatlan volta ellenére is csak fél telek illette meg jog szerint.; 3. A Középborsai Farkas család két leányági rokonságát egy nemesi telek közösen illette meg. Az egyik rokonság új adományt nyert a nemesi telekre, a másik viszont ellentmondott a neki jog szerint járó felerész miatt. 1509: DF 279 998. (Pozs. káp. hit. Prot. 170-173.) Az esetről 1. még alább. - A legjellemzőbb példa egy jókai restatutio 1522-ből, ahol osztatlan telkekből szakítanak ki hatod, heted stb. részeket zálogképpen. DF 287 760. (Pozs. kápt. hit. Prot. 15-18.) 77 Az oklevél a funiculus nagyságát 24 brachium-ra teszi, amelyet 1,89 méternek vettem, (vö. Bogdán István-. Magyarországi hossz- és fóldmértékek 1601-1874. Budapest, 1990. 174.) Az értékek természetesen így is csak megközelítő jellegűek lehetnek, de a különbségeket érzékeltetik. 78 Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonya (3. jegyzet) 7. 79 Néhány példa: 1412: DF 76119. (Pethő lt.) „Olthwankerth" (Nánasúr); 1434: DL 80458. (Zichy lt.) Az új telekhely egy pomerium mellé kerül. (Egyházfa); 1497: DF 225 722. (Pozs. kápt. hit. 2-12-22.) Egy pomerium és egy „ortus nucum" (Jóka); 1505: DF 273 998. (uo. Prot. 92.) Három gyümölcsös: Elewkerth, Dyoskerth és Meghyeskerth zálogolása (Alsóborsa). - Hanyagság miatt elvadult kertek a határban: 1477: DF 227 521. (Pozs. kápt. hit. 36-1-30.) „silvam seu locum pomeriorum" (Nánasúr); 1509: DF 279 998. (uo. Prot. 170-173.) Wratsah és Zygeth pomeriumok és Wadkerth erdő (Középborsa); 1510: DF 279 998. (uo. Prot. 221-222.) A faluban káposztáskert, a határban egykor gyümölcsös, de most bokrokkal benőtt pomerium (Kisjóka) stb. - A gyümölcsösök szerepéről, és főként a káposztáskert korabeli fontosságáról: Szabó István: A középkori magyar falu (73. jegyzet) 46-47.
