Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
370 SOLYMOSI LÁSZLÓ szerepét az magyarázta, hogy a káptalan legelőször itt alakított ki közös használatú rétállományt. Ennek megfelelően már 1397-ben úgy beszéltek az itteni rétosztásról, mint régi szokásról. Egyúttal azt is feljegyezték, hogy az ebedi rétből évente csak azok a kanonokok részesedtek, akik a helyben lakás kötelezettségének eleget téve Esztergomban tartózkodtak, vagyis viselték a káptalani tagsággal járó terheket.2 2 Ezzel függött össze, hogy az Ebed határában kiosztott rétdarabok száma évente változott, a jegyzőkönyv tanúsága szerint a középkor végén 18 és 27 között mozgott. Ehhez hasonló elv érvényesült Bajon területén is, ahol az évente kiosztott kaszálók száma 21 és 28 között váltakozott, és mindig legalább hárommal több volt, mint Ebed határában. Ezzel szemben Csév területén a rétosztást az állandóság jellemezte, itt minden esztendőben egyformán 39 kaszálóról döntöttek. Az eltérés azzal függhetett össze, hogy Csév viszonylag későn lett a káptalan tulajdona. Vitéz János érsek néhány hónappal halála előtt, 1472 tavaszán, adományozta lelke üdvéért a Pilis megyei Csév birtokot a káptalannak.2 3 A fogyasztási és kereskedelmi szempontból egyaránt fontos bcnjövedelem kezelése a káptalani birtokokon szintén sajátos megoldást kívánt. Igazságtalan lett volna, ha a káptalan egyes birtokait javadalomként (pro praedio) élvező kanonokok az adott birtok határában fekvő szőlők után szedett bortizedet is megkapták volna. Különösen azért lett volna ez sérelmes, mert egyfelől nem minden kanonoknak jutott javadalombirtok, másfelől az egyes birtokok adottságai a szőlőművelés tekintetében igen eltértek egymástól. Ezért a káptalan a bortizedet bizonyos birtokain a kanonoki közösség számára (pro communitate) tartotta fenn, és tagjai között osztotta szét.2 4 Az esztergomi jegyzőkönyv szerint összesen tíz káptalani birtok: Baráti (Bernecebaráti), Dorog, Ebed, Epei (Epöl), Gyarmat (Kőhidgyarmat), Keszi (Ipolykiskeszi), Kesztölc, Muzsla, Páld (Garampáld) és Ság (Ipolytölgyes) bortizedéről volt szó. Az évente esedékes felosztásban többségük rendszeresen szerepelt. Az említett birtokok bortizedét a káptalan a kanonokok között úgy osztotta szét, hogy évente meghatározta, az adott település vagy települések szőleinek bortizedéből név szerint kik részesednek. Nem kétséges, hogy ennél igazságosabb lett volna, ha összegyűjtik a birtokokon beszedett bortizedet, és a teljes mennyiséget osztják szét a megfelelő kulcs szerint az arra jogosultak között, miként például azt az Esztergom város falain kívül fekvő Szent János evangélista és apostol tiszteletére szentelt templomnál és a Szent Anna kolostor közelében szedett bortized esetében tették.2 5 Talán technikai okból, szállítási és tárolási nehézségek miatt kényszerültek erre a különös megosztási módra, amelynek egyenlőtlenségeit azzal kísérelték meg enyhíteni, hogy az adott birtok bortizedét évente (feltehetően sorsolással) más-más kanonoki csoportnak juttatták. A bortizedben részesedők száma 27 és 37 között váltakozott. A kisbarsi kerület tizedének megosztásakor is hasonlóképpen jártak el. Ez a tizedkörzet Bars megye délnyugati részére és a vele szomszédos Nyitra, Komárom és Esztergom megye néhány településére terjedt ki. A terület falvainak je-22 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 260. 23 Az esztergomi főkáptalan (10. jegyzet), 97. 24 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 90, 261. 25 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 85. Vö. Decimatio vinorum ad sanctum lohannem 1507-ből. DF 238412 (Eszt. kápt. m. lt., Caps. eccl. 1-1-1).
