Századok – 2002
Közlemények - Szabados György: Imre király házassága; aranybullája II/341
IMRE KIRÁLY HÁZASSÁGA, ARANYBULLÁJA 347 Sajnálatos, hogy a hispanisztika neves hazai kutatója úgy kívánta kigyomlálni medievisztikánkban meggyökeresedett eredményeket, hogy egyfelől szemmel láthatólag nem ismeri a középkori magyar történelem kútfőcsoportjait, forráskiadványait, másfelől térben-időben távoli feljegyzésekből, illetve nem létező forrásrészletekből következtetett. Mindazonáltal Konstancia 1202 folyamán a kései spanyol historiográfiától nem háborítva nagyon is jól érezte magát Magyarország első asszonyaként: férje kegyéből megjutalmazhatta egyik hűséges udvarhölgyét. Imre király 1202-ben Benedek erdélyi vajda kérésére megengedte, hogy a neki adományozott Martonfalvát, valamint egy másik, Bajót nevű faluját felesége, a nemes Thota asszony számára hitbérül lekösse; továbbá, mivel az asszony azért hagyta hátra szülőföldjét, hogy Konstancia királyné serény szolgálatában maradjon; ezért a királyné állhatatos közbenjárására Thotának ajándékozta Martonfalva minden, kincstárnak járó jövedelmét: a szabadok dénárját, a nehezéket (pondus) és a csöböradót.41 A különleges királyi kegy nyomatékosításául az adománylevelet nem egyszerű viaszpecséttel, hanem aranybullával hitelesítették, s ennek hátlapja a jelenlegi államcímerünk jobb mezejében található vörös-ezüst sávozat legkorábbi ismert ábrázolását tartalmazza.42 A privilégium külön érdekessége, hogy Imre uralkodói címe kétféle alakban fordul elő. Péter kancellár változata az oklevél szövegében: „Hem(er)icus d(e)i gr(ati)a Hung.(arie) Dalmac.(ie) Chroac.(ie) Servie Rame.q(ue) rex. "4:i Sőt a másik változat az íráshordozók eddig nem vizsgált csoportjához vezet bennünket. Az arany függőpecsét előlapján a király trónon ülő alakmását: „HENRIC(US) TERCII BELE REGIS FILIUS", a hátlapon levő címert „D[E]I GRAfTIA] HVNGARIE DALMfACIE] CHROAC[IEl RAMEQ[UE] REX" felirat köríti.44 Látható, hogy a királyi cím is archaikusabb az aranypecséten, mint az általa megerősített hitelű diplomán, ugyanis Imre 1202-ben illesztette Szerbiát királyi titulusa végére!4 5 Ez viszont lehetővé teszi a címerábrázolás eredeztetését, pontosabb keltezését. Vajay Szabolcs részletesen vizsgálta a III. Béla- és az Imre-kori címeralkotás művelődéstörténeti hátterét.46 A bizánci gyökerű kettős kereszt ellenében4 7 a sávozat létrejöttét a fejlett heraldikájú nyugattal ápolt mind szorosabb kapcsolatból eredezteti. Az első lökést szerinte Barbarossa Frigyes 1189-ben történt magyarországi átvonulása adta, de a címeiválasztás formalizálását jelentősebb alkalomhoz, Imre 1196-ban kötött házasságához fűzi, akinek, ekkor szüksége volt lovagi jelvényre, de a hatalmat kifejező kettős kereszt erre nem volt alkalmas; ehelyett személyes emblémát választott, az aragón királyi ház veres-arany cölöpzetű pajzsának díszes ellenpárját, egy veres-ezüst sávozatot.48 (Sajnos a szerző nem jelölte 41 DL 39249., Latin-magyar kétnyelvű kiadása: Érszegi 1998. 72-74. 42 Bertényi Iván: Új magyar címertan. Bp. 1993. 67. (Bertényi 1993.) 43 Az oklevél legjobb facsimile kiadása: Érszegi 1998. 74-75. oldal közötti képmelléklet első oldalán. 44 Az aranybulla elő- és hátlapjának színes fényképe: Érszegi 1998. 74-75. oldal közötti képmelléklet hátoldalán. 45 Fejér, Georgius: Codex Diplomaticus Hungáriáé Ecclesiasticus ac Civilis II. Budae, 1829. 395. 46 Vajay Szabolcs: Az Árpád-kor uralmi szimbolikája. Horváth János-Székely György szerk.: Középkori kútfőink kritikus kérdései. Bp. 1974. 372-373. (Vajay 1974.) 47 Vajay 1974. 372. A kettős kereszt III. Bélához köthető szimbolikájáról, nagyhatalmi jelentéstöltetéről újabban 1. Makk Ferenc: Magyar külpolitika (896-1196). Szeged, 19962. 221-222. 48 Vajay 1974. 372.
