Századok – 2002
Közlemények - Mesterházy Károly: Dunántúl a 10. században II/327
340 MESTERHÁZY KÁROLY mutatja, hogy a falvak nem voltak nagyok. A nagy sírszámú temetők inkább a 150-200 éves használati időnek köszönhetik nagyságukat.5 5 A dunántúli köznépi temetők közül okievesen ismert falu előzményéhez tartozik a kérpusztai, a halimbai, a sorokpolányi, az ikervári, a lébény-Kaszás dűlői (Bille), talán a majsi, a két ellendi (Geresd?)56 temető. Ezek közül csak a kérpusztai és az ikervári temető közösségének ismerjük társadalmi állását. Az előbbin várnépi, feltehetően szolgálónépi elemek éltek, az utóbbin a köznép mellett annak , jobbágyai" is (lovas szolgálattal).5 7 Más vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a foglalkozásnéwel és törzsi névvel jelölt falvak lakóit szinte kivétel nélkül köznépi temetők jelzik. Ez azt jelenti, hogy a Dunántúl lakossága túlnyomó részben szolga rendű volt, és a falvak népe valamilyen szolgáltatással tartozott urának. Ez a szolgálat pedig a látszat szerint szigorúbb volt a Dunántúlon, mint máshol, mert a temetők egységesen szegényesek. Csak a legkorábbi időben van némi adatunk a társadalmi-vagyoni különbségekről (gazdagabban ékszerezett nők, fegyveres férfi sírok). Ez látszólag ellene látszik mondani a fejlettebbnek mondott dunántúli színvonalnak. A valóságban azonban az adott időben ez az állapot feltétlenül fejlettebb volt, mert az új társadalmi viszonyokat tükrözte. Bizonyára nem véletlenül kerültek ide az ezredfordulón az egyházi intézmények olyan számban, mint az ország többi területén együttvéve. Az egyház intenzív művelődést gazdagító és átalakító munkája a gazdálkodás új, termelékenyebb fajtáit honosította meg (innováció), amely már többlettermelést tett lehetővé a 11. század elejétől. Más oldalról a temetkezések egyszerűségében az egyház szerepe meghatározó lehetett. Minden adva volt tehát ahhoz, hogy a Dunántúl más léptékkel fejlődjön, mint a keleti országrészek. A Felvidék bizonyos fokig átmeneti zónának látszik közöttük. Ezért, ha a dunántűli temetőket vagy régészeti leleteiket hasonlítani akarjuk más területekével, akkor a legközelebb állónak a felvidéki temetőket találjuk. Az országrészek közötti fejlődés kiegyenlítődése talán sohasem következett be, de a 10-11. században biztosan egészen más volt még a helyzet keleten és nyugaton. A Dunántúlon a legeldugottabb helyeken találunk már csak pogány kortól használt temetőket a 12. század elején. Erdélyben még ekkor is nyitnak ugyanilyen jellegű sírkerteket (Petőfalva, Zabola).5 8 Ilyen előzményei és perspektívái vannak Kelet-Magyarország gazdasági felzárkóztatásának a jelenben. 55 Tomka Péter: Régészet és néprajz. Az interpretáció kérdései a temetkezési szokások kutatásában. in: Hiedelmek, szokások az Alföldön I. Szerk.: Nóvák László, Nagykőrös, 1992. 70-71. 56 Györffy György: Pa Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Budapest, 1966. 308-309.; Kiss Attila: Baranya megye... 59. 57 Zsoldos Attila: A szent király szabadjai. Budapest, 1999. 18-19. 58 Székely Zoltán: A zabolai (Zábala-Románia) kora középkori temető. Veszprém megyei műz. közi. 19-20. (1993-94) 277-305.; U.ö.: Cercetári archeologice in necropola feudalä de la Peteni (sec. XII). Date archeologice preliminare. Materiale si cercetári arch. 9 (Tulces. i.V,0,.
