Századok – 2002
Közlemények - Mesterházy Károly: Dunántúl a 10. században II/327
334 MESTERHÁZY KÁROLY Bana, Szomód, Dunaalmás,3 1 Tolna megyében Kajdacs-Imre major, Győr megyében Kajárpéc, Sopron megyében Szakony látszik a legkorábbiak közül való lelőhelynek.3 2 Egyáltalán nem találtunk eddig első generációs temetkezést Vas és Zala megyében. Baranya megyében is csak a Duna vonalán fordul elő két régóta ismert lelőhely (Dunaszekcső, Mohács). Ez csak azt jelezheti, hogy a Dunántúl katonai megszállását követően a „rendfenntartó" csapatok nem a helyi haderőből kerültek ki, mert létszámuk erre elégtelen lett volna. Azok a seregek, amelyek az újonnan megszállt terület feletti uralmat biztosították, a 10. század első harmadában máshol állomásoztak, vagy a fegyveres sírok nem reprezentálják a haderőt. A 10. század második harmadában viszont a Dunántúlon indult meg az új típusú hadsereg megszervezése, a kétélű karddal felfegyverzett csapatok felállítása.33 Ami azt is jelenti, hogy nem egyszerűen fegyverváltásról volt szó,3 4 mert nem azok a vitézek lettek kardforgatóvá, akik korábban szablyával harcoltak. Az új típusú hadsereg biztosan nem mutatkozik súlyának megfelelően a fegyveres sírokban, főleg a 10. század utolsó harmadában. A Székesfehérvár körüli temetők néhány fegyveres sírja jól mutatja, hogy a régészeti leletek nem reprezentálják a valódi helyzetet. Sőt a dunántúli fegyverleletek összességükben sem jeleznek komoly haderőt.3 5 A kis számú első generációs vezetőréteg a sírleletek tanúsága szerint szoros kapcsolatban állt a Felső-Tisza vidékével (Bana, Fonyód, Dunaszekcső, Szakony, Balatonszemes, Gyömöre, Koroncó). Ez azt jelentheti, hogy a Dunántúl megszállása idején, amikor még a Felső-Tisza vidékén volt a fejedelmi központ, onnan irányították az események menetét,3 6 később azonban régészetileg sehol sem mutatható ki ilyen erőteljesen jelentkező fegyveres elit. Ezek a jelenségek és vonzataik előlegezik azt a következtetést, hogy a Dunántúl valóban a fejlődés élén haladt a magyarság európai kapcsolatainak kiépítésében és az új társadalom felépítésében. Valami hasonló jelenséget tapasztalhatunk itt is, mint amit a Karoling birodalom és a vele szomszédos szatellit fejedelemségek esetében. Míg a birodalmon belül a temetők szegényesek, a régész számára látszatra semmit sem mondanak szegénységük miatt, addig a horvát királyok, a morva fejedelmek, és a viking vezérek központjai roskadoznak az égi és 31 Vékony Gábor: Komárom-Esztergom megye a honfoglalás korában, in: Magyarok térben és időben. Szerk.: Fülöp Eva-Kissné Cseh Julia. Tata, 1999. 192-93.; Kralovánszky Alán: Honfoglalás kori leletek Dunaalmáson és Tatán, in: Komárom megye története. Szerk.: Biró Endre-Szatmári Sarolta. Komárom, 1988. 244. 32 B. Horváth Jolán: Kajdacs-Imre major. Rég. Füz. Ser. 1/25 (1972) 60.; Kovács László: Honfoglaló magyar leletek a Kajárpéc-gyűri kavicsbányában (Győr-Moson-Sopron m.). ComArchHung 1992. 159-71.; Dienes István: A honfoglaló magyarok. Hereditas. Budapest, 1972. 13, 24-25. 33 Pl. a Székesfehérvár-Sárkeresztúri úti temető 5. sírjában, vagy a Rádiótelepen talált kardok a legkorábbiak közül valók. De a többi székesfehérvári kard is korainak minősül. így ha a régészeti környezet nem mond ellent, akkor a 10. század közepe táján is földbe kerülhettek. Lásd Kovács László: A Kárpát-medence kétélű kardjai a 10. század 2. feléből. ComArchHung 1994-95. 153, 183. 5. jegyzet. Hasonlóképpen korai a kajárpérci kard is. 34 Négyesi Lajos: Haderőreform a 10-11. században. Savaria 22-23 (1992-95) 219-21.; U.ő.\ Gondolatok a Szent Istváni állam haderejéről. Limes, 2001/1. 95-101. 35 Kovács László: Szablya-kard fegyverváltás. 39-49: térképe jól mutatja, hogy komoly igazgatási központok körzetében sincs fegyveres temetkezés (Pécs, Veszprém, Somogyvár, sőt Győr is csak egy karddal jelentkezik). 36 Révész László: A karosi honfoglalás kori temetők. Miskolc, 1996. 201-204.; Bóna István: A magyarok és Európa a 9-10. században. Budapest, 2000. 41-2.
