Századok – 2002
Közlemények - Mesterházy Károly: Dunántúl a 10. században II/327
DUNÁNTÚL A 10. SZÁZADBAN 329 avar korban megjelent (Pilismarót-Basaharc, Gátér, Győr, Várpalota stb)6 , viszont nem vette tudomásul az egyes szegényes temetők megnyitásának időpontját. így számára nem is az tűnt fel, hogy a dunántúli temetők viszonylag későn nyílnak meg, hanem a feltételezett szláv lakosság és a magyarok fokozatok szerint települnek össze.7 Ez a magyarázat-kísérlet nagyon rövid életű volt. Szinte a mai formájában fogalmazta meg a problémát Szőke Béla. A Kisalföld magyar betelepülését vizsgálva előbb arra figyelt föl, hogy a magyarság a 10. század első felében csak a terület egy részét, lejjebb a Duna mellett pedig csak a folyó jobb partjának egy sávját szállta meg. A Dunántúl többi területén szláv lakosságot tételezett fel (a griffes-indás műveltségű avarság továbbélő tömegeit), amely csak a 10. század második felében szívódott volna fel a hódító magyarságban.8 Az elmélet ellentmondásai azonban arra késztették, hogy a teóriákkal szakítva alapkutatást végezzen. Ez vezetett el annak felismeréséhez, hogy a szegényes temetők sírleleteit darabról-darabra, típusról-típusra időrendi szempontból és földrajzi elterjedést tekintve is megvizsgálja. így jutott el arra az eredményre, hogy a szegény temetők is a honfoglaló magyarokhoz tartoznak, csak bennük a közrendűek síijaít találjuk meg. Ezzel eléggé alaposan felforgatta a magyarságról addig kialakított régészeti és történeti képet, s negyven évre muníciót adott a szakmai vitákhoz.9 1962-ben jelent meg egy másik fontos munka is, a 10-11. századi leletek (temetők) lelőhelykatasztere. Ebben 1239 lelőhelyet vettek száma.1 0 Bár a lista rengeteg hibát tartalmaz, sok lelőhelyet nem vett fel, nem odatartozókat viszont igen, az arányokon a pontatlanság semmit sem változtat. A kataszter összeállítói a Dunántúlról 274 lelőhelyet gyűjtöttek össze, s ebből csupán 67 volt olyan, amely legalább kengyelt vagy nyilcsúcsot, esetleg jelentősebb ruhadíszt tartalmazott. Igazi, lovassírokkal jellemzett temető alig van közöttük. A leletkataszter és Szőke munkája egyszeriben új lehetőségeket vetett fel a kutatás számára, de továbbra is megválaszolatlan maradt a klasszikus honfoglaló leletanyag hiánya, ill. ritkasága a Dunántúlon, másrészt a terület honfoglalók általi megszállásának és betelepülésének időrendje. Az 1960-as évekkel felgyorsult a kutatás. Az új elképzelések ugyan néha csak egy recenzióban jelentek meg. így Dienes István egy-egy terület egységben való kutatását szorgalmazta, mert ezt az időrend és a településtörténeti kérdések is szükségessé tették. О azonban a Felső-Tisza vidék gazdag temetőire specializálódott, s csak amikor a területen akadályokba ütközött, akkor terjesztette ki te-11 Fehér Géza-Ery Kinga-Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-medence honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Budapest, 1962. 8. 5. jegyzet.; Erdélyi István: Neue Beobachtungen über das Material des spätawarenzeitlichen Gräberfeldes in Pilismarót-Basaharc. Studijne Zvesti 16 (1968) 92-102.; Fettich Nándor-Nemeskéri János: Győr története a népvándorláskorban. Győr, 1943. 36.t. 13-14. 7 Fehér Géza: A Dunántúl lakossága a honfoglalás korában. Arch. Ért. 83 (1935) 34-35.; U.ő. Beiträge zum Problem des ungarisch-slawischen Zusammenlebens. Acta Arch. Hung. 8 (1957) 275-77.; Giesler, Jochen: Untersuchungen zur Chronologie der Bijelo Brdo-Kultur. Praehist. Zeitschr. 56 (1981) 3-167., főleg 25-27. Fehér G. felfogása hatott László Gyulára, László Gyula: A „kettős honfoglalásáról. Arch. Ért. 97 (1970) 183.; U.ő.: Gondolatok a nomád magyarságról, in: Régészeti tanulmányok. Budapest, 1977. 288-89. A történészek közül elfogadta Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje. Budapest, 1971. 22-23. 8 Szőke Béla: Adatok a Kisalföld IX. és X. századi történetéhez. Arch. Ért. 81 (1954) 135. 9 Szőke Béla: A bjelobrdoi kultúráról. Arch. Ért. 86 (1959) 32-47.; U.ő.: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Rég. Tan. 1 (1962). 10 Fehér Géza-Ery Kinga-Kralovánszky Alán: i.m. a 6. jegyzetben.
