Századok – 2002
Tanulmányok - Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban II/267
A KIRÁLYNÉ UDVARA AZ ÁRPÁD-KORBAN 301 zetének kettősségét követve oszlik meg: a curia szóval az udvar bárói szintjét illették, míg a domus az udvartartást jelölte. Ez az eredmény annál is inkább elfogadhatónak látszik, mert remekül egybevág az Anjou-kori királyi udvarral kapcsolatban megfogalmazott azon sejtéssel, mely szerint ott az „aulán a király »magánudvarát« értették, míg a curia az uralkodó »nyilvános udvarát« jelölte, ahol főpapjaival és báróival tanácskozott."334 Nehezen illeszthető be ugyanakkor ebbe a gondolatmenetbe az a zavaró körülmény, hogy a királynéi kancelláriával kapcsolatban következetesnek mondható az aula kifejezés alkalmazása. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a királynék kancellárjai, alkancellárjai és jegyzői vajon a királynéi curiahoz vagy a domushoz tartoztak-e, s ha az utóbbihoz, akkor ebben az esetben vajon miért nem érvényesül a domus terminusnak az aulat helyettesítő szerepe úgy, mint történik az az udvari ifjak esetében. Aligha lehetséges ugyanis, hogy az aula az Árpád-kori királynéi udvar egy harmadik vetületét jelölte volna. Hiba lenne tehát arra gondolni, hogy az aula - curia fogalompár használata által felvetett nehézségeket az Árpád-kori királynéi udvarra vonatkozó adatok alapján egy csapásra sikerült megoldani. Ahhoz ugyanis, hogy ezt hihessük, a rendszernek legalább az Árpád-kori királyi udvarra alkalmazott terminológiai készlet sajátosságaival is összhangban kellene lennie. Ennek az összhangnak a megteremtése éppen nem ígérkezik egyszerű feladatnak, hiszen a királyi udvarral összefüggésben feltűnő jelenségek önmagukban is rendelkeznek néhány zavarba ejtő vonással. Ezek közül elég talán csak arra utalni, hogy a királyi udvarispán tisztségének megnevezésére a tisztség nevében végbemenő, már említett változás idején a curia és az aula kifejezést egyidejűleg alkalmazó forma, az aule curialis comes is használatos volt.335 Az aula - curia fogalompárnak az Árpád-kori királyi udvarra kiterjedő vizsgálata tehát alapos további kutatásokat igényel. Ezek elvégzését ez alkalommal nem vállalhatjuk magunkra, de a királynéi udvar fentiekben kifejtett jellemzői talán némi adalékkal szolgálhatnak majd. THE QUEEN'S COURT IN THE ÁRPÁD AGE by Attila Zsoldos (Summary) The notion of the queen's court as well as that of the royal court regularly referred in the Árpád age to the group of persons constituting the queen's entourage rather that to a definite place within the country. Nevertheless, our sources make it safe to conclude that the queen's court, as opposed to that of the king, was characterised by a measure of geographical stability. In the majority of the known cases the queens stayed within a triangle marked off by the three cities of Buda, Esztergom and Fehérvár, that is, in the area referred to by contemporary sources as the „middle of the realm" (medium regni). If the queen and her court did leave this region, it was either to follow the royal court or to carry out a definite mission in the more remote regions of the country. Conspicuously, none of our sources hint to the queens' regularly visiting their more important „provincial" estate centres. The queen's court, like that of the king, was made up of two separate groups: one consisting of the queen's barons, the other containing the various service-doers who guaranteed the functioning of the court itself. Among the queen's barons our sources mention the count of the court (curialis comes), the master of the table (magister dapiferorum), the master of the horse (m. agazonum), the 334 Engel P.: Szent István birodalma i. m. 126. 335 1224: CDCr III. 241., HO IV 12.; 1225: PRT I. 672.; 1228: CDCr III. 296., stb.
