Századok – 2002
Tanulmányok - Makkai Béla: A kivándorolt magyarság anyaországi támogatása a 20. század elején Ploiesti példáján I/3
28 MAKKAI BÉLA Egy idegen nagyváros asszimilációs katlanában az identitás őrzés alapvető problémáját a nemzeti kultúrjavakhoz való hozzájutás megoldatlansága jelentette. Mint említettük, az etnikailag kevert katolikus vegyes iskolában már határozott nyelvi asszimiláció vette kezdetét. Ezért döntött az akció vezetése az elkülönítés, a magyar tannyelvű iskola megszervezése mellett, amellyel a veszélyes folyamatoknak még időben sikerült gátat vetni. A vegyes iskola példája is rávilágít, hogy a magyarságmentő program Ploie§tin is önvédelmi célokat követett. Idegen állampolgárságú gyermekek beolvasztásának erőszakolását a magyar kormány értelmetlen erőfecsérlésnek tekintette. (Ennek némiképp ellentmond, hogy — az államnemzet koncepció alapján — nem zárkózott el ugyanakkor saját idegen ajkú polgárainak beiskolázásától és magyar szellemben való nevelésétől.) Hasonlóan pragmatista felfogás érvényesült a romániai katolikus klérussal való kapcsolattartásban, amely az akciót „közös érdekből" támogatta. (A segélyezés fenntartása mellett a román „kulturkampf ' veszélyes támadásai útjából egyszerűen kitérve Budapest a taktikai eltávolodás mellett döntött, amit esetünkben a plébániai iskolából kiváló magyar iskola alapításával demonstráltak.) Az akcióhoz az állam számára inkognitót, egyúttal szervezeti kereteket biztosító két történelmi egyház vetélkedését és az ebből eredő konfliktusokat is eredményesen kezelni tudták az által, hogy következetesen és sok tapintattal érvényesítették a nemzeti szempontok elsőbbségét a felekezetiekkel szemben. A lelkészeket felekezeti hovatartozástól függetlenül a magyar tankötelesek összegyűjtésére utasították.16 5 Látható volt ugyanis, hogy a más felekezet(ek)hez tartozók befogadása a magyar tankötelesek százait mentheti meg a román iskolától, azaz a csaknem biztos beolvadástól. (A szórványban élők megtartása érdekében létrehozott anyaországi bentlakásos iskolák a tanköteles korosztály csak egy kis töredékének jelentettek megoldást.) Az összmagyarság érdekeit szem előtt tartó politika érvényesült az egyesületek és a magyar nyelvű sajtó támogatásában is. Ellenkező esetben, az amúgy is presztízsvitáktól és személyes torzsalkodásoktól tépázott magyar közösségekben nem lett volna elegendő tartás azzal a fokozódó nyomással szemben, amelyet a hatóságok néhány részletében itt előtárt zaklatásai és az idegenellenes közhangulat jelentettek a múlt század eleji Romániában. Éppen az akció lebonyolításának külföldi kontextusa magyarázza, hogy nem lehetett olyan - pl. a gazdasági versenyképességet javító - intézkedéseket foganatosítani, mint a gyakorlatilag ,,belföld"-nek számító szlavóniai,166 boszniai16 7 vagy akár a bukovinai16 8 segélyakciókban. Maradt tehát az iskolaügy, az egyházi élet, a tágabban vett kultűra támogatása. S az anyaország ezeken a területeken nem 165 Pl. a katolikusokat Tírgovi§tén és a reformátusokat Pite§tin. - MOL К 26 ME 575. es. 407. 1903 XVIII t. 407. asz. 166 Ld. Makkal Béla: „Az idegenben élő magyarság nemzeti gondozásá"-nak horvátországi programja = Magyar Szemle, 5. ú. évf. 7/8. sz. (1996. júl./aug.), 747-756. 167 Ld. Makkai В.: A magyar kormányzat „Bosniai actio"-ja (1909-1919) = Századok, 130. évf. 2. sz. (1996), 341-381. 168 Ld. Makkai В.: Magyarság-gondozás Bukovinában = Kisebbségkutatás, 9. évf. 3. sz. (2000), 446-477.
