Századok – 2002
Tanulmányok - Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban II/267
A KIRÁLYNÉ UDVARA AZ ÁRPÁD-KORBAN 279 olyan szolgálónépi csoportot ismerünk,11 4 melyeknek ispánjai szerepelnek ugyan,11 5 ám hozzájuk kötődő udvari méltóságról, azaz „hirdetőmesterek"-ről nem tudunk, vélhetően azért, mert ilyen nem is volt. Az a korábbi vélekedés, mely szerint a (királyi) udvar méltóságai hivataluk után nem jutottak jövedelemhez,11 6 tévesnek bizonyult.11 7 A királynéiak esetében is rendelkezünk olyan adattal, mely egyértelműen bizonyítja, hogy rendszeres „fizetés" (stipendium) illette meg az udvari méltóságokat: Mária királyné lovászmestere — aki egyúttal tárnokai ispánja is volt — évente (annuatim) ötszáz márkát, tehát jelentéktelennek éppen nem mondható összeget kapott radoné stipendii sui.n 8 A többiek jövedelmeiről hiányoznak az adatok, összehasonlításképpen csak annyi jegyezhető meg, hogy a királynéi kancellárt ugyanekkora összeg illette meg,11 9 a király egyik bárója, az országbíró (egyúttal mosoni ispán) viszont — 1278-ban — évi ezer márkát kapott.12 0 Az udvari tisztségviselők magas jövedelmeire vonatkozó szórványos adataink mindenben alátámasztják Rogerius azon, a II. András-kori udvari méltóságokra vonatkozó megjegyzését, mely szerint azok szerfelett meggazdagodtak tisztségeik bevételeiből.121 A királynéi kancellár salariumát a királynéi jövedelmekből (de reginalibus ... redditibus)12 2 fizették, s nyilván így volt ez a többi udvari méltóságviselő esetében is. A királynéi udvar egyes méltóságai között épp úgy egyfajta rangsor figyelhető meg, mint a királyiak esetében. Eredetileg minden bizonnyal az udvarispánság betöltője rendelkezett a legnagyobb tekintéllyel. Erre vall, hogy a királynéi udvarispán — ellentétben a királynéi udvar „mesterei"-vel — rendszeresen feltűnik az 1192 és 1235 közötti években kiállított királyi kiváltságlevelek méltóságsoraiban,12 3 miközben az 1222. évi Aranybulla — a nádor, a bán és a királyi udvarispán társaságában — az ország legjelentősebb méltóságviselői között említi.12 4 Mint azt az alábbiakban látni fogjuk, ugyanezt a következtetést alapozzák meg a királynéi udvarispánságot ebben az időszakban betöltő személyekre vonatkozó is-114 L. pl. 1274: CD VÏ/2. 399.; 1278 k.: BTOE I. 175-176.; 1282: HO VI. 307. és 282.; 1283: CD V/3. 217. 115 1245: CDES II. 145.; 1286: HO VI. 343. 116 Fügedi Erik: Ispánok, bánok, kiskirályok. Bp. 1986. 51. 117 Kis Péter: „A király hű bárója". (Ákos nembeli Ernye pályafutása). Fons 2. (1995) 286. 118 1265: ÁÚO XI. 545. 119 1269: BTOE I. 107. 120 1278: UB II. 111. - Említést érdemel még az az adat, mely szerint 1217-ben a királyi pohárnokmester, mikor a király tisztségét másnak adta, mintegy végkielégítésképpen 300 márkát kapott: CD III/l. 205. 121 Rogerii Carmen miserabile 10. c.: Qui tamen potentiores erant, sicut thavarnicorum, qui et camerarius dicitur, ac dapiferorum, pincernarum neenon agazonum magistri et ceteri, qui habebant in curia dignitates, exinde in tantum incrassati erant, quod reges pro nihilo reputabant. - Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Az Utószót és a Bibliográfiát összeállította, valamint a Függelékben közölt írásokat az I. kiadás anyagához illesztette Szovák Kornél és Veszprémy László. Bp. 1999.2 (a továbbiakban: SRH) II. 558. - A világi méltóságviselők jövedelmeire 1. még Nógrády Árpád'. „Magistrats et comitatus tenentibus". II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez. Századok 129. (1995) 174-180. 122 1269: BTOE I. 107., vö. 1276: CD V/2. 338. 123 Vö. Nógrády Á:. i. m. 162-163. és 190. (táblázatok). 124 1222: 30. c. - Enchiridion 142.
