Századok – 2002
Tanulmányok - Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban II/267
A KIRÁLYNÉ UDVARA AZ ÁRPÁD-KORBAN 275 Összegezve a királynéi oklevelek kelethelyeire vonatkozó adatainkat, az a megfigyelés adódik, hogy a királynék7 8 a leggyakrabban Budán tartózkodtak (17 említés), minden bizonnyal az utóbb Kammerhofnak nevezett királynéi udvarházban (curia),79 ahonnan 1265-ben IV Béla egyik oklevele is kelt.8 0 Rendszeresen felkeresték ugyanakkor a királynék a mai Margit-szigetet — ahol szintén állt egy curiajuk8 1 — és Esztergomot is (5-5 említés). A két fehérvári8 2 és az egy visegrádi kelethellyel együtt mindez azt jelenti, hogy a királynék az ismert esetek háromnegyedében (76,92%) az országnak a Buda - Esztergom - Fehérvár háromszög által határolt részében tartózkodtak: azon a vidéken, melyet Árpád-kori forrásaink az „ország közepé"-nek (medium regní) neveznek.83 Az arány oly magas, hogy — adataink kis számának és fennmaradásuk esetlegességének ismételt hangsúlyozása mellett is — alkalmas annak a következtetésnek a levonására, mely szerint a királynéi udvarra, ellentétben a királyival, egyfajta földrajzi stabilitás a jellemző, mozgása csak ritkán lépte át a medium regni határait.84 Egyetlen adatunk sem utal ugyanakkor arra, hogy a királynék több-kevesebb rendszerességgel felkeresték volna azokat a jelentősebb „vidéki" birtokközpontjaikat, mint amilyen az Abaúj megyei Vizsoly8 5 vagy a somogyi Segesd8 6 volt, s legfeljebb feltételezhető, hogy amikor az uralkodó tartózkodott például Segesden,87 az ismert esetek legalább egy részében a felesége is vele volt. Hasonló módon feltűnő, hogy a királynék veszprémi tartózkodására sem utalnak adataink, jóllehet a veszprémi püspökséghez köztudottan szoros szálak fűzték őket.8 8 Ha a királyné és udvara mégis elhagyta az „ország közepé"-t, akkor — mint azt az előzőekben láthattuk — vagy az uralkodót kísérte el a királyné valamelyik útjára, vagy valamely konkrét teendő elvégzése állt az út hátterében. Ágnes magyar királyné és Erzsébet herczegasszony, az Árpádház utolsó sarja I—II. Katholikus Szemle 2. (1888) 224. (2. sz. jegyz.). 78 Az alábbi számításoknál Erzsébet királyné esetében csak a férje, V István uralkodási ideje alatt kiállított okleveleket vettük figyelembe. 79 VÖ. Kubinyi András: A király és a királyné kúriái a XIII. századi Budán. Archaeologiai Értesítő 89. (1962) 165-169. 80 1265: Datum Bude in curia domine regine - RA 1/3. 440. (keltére 1. RA 1446. sz.). 81 Vö. Irásné Melis Katalin: Régészeti adatok a budapesti 11-13. századi királyi udvarhelyek kutatásához. Budapest Régiségei 33. (1999) 297-308. és uö: Fejezetek a margitszigeti domonkos apácakolostor történetéből. Tanítvány 7. (2001: 2.) 41-51. 82 V István özvegye, Erzsébet királyné egyik oklevele szerint „Fehérvár mellett" (aput Albam) szintén állt egy királynéi udvarház (nostre maiestatis domus) 1. 1273: A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára I—II. Szerk. Nagy Gyula. Bp. 1887-1889. (a továbbiakban: Sztáray) I. 12. 83 A fogalomra 1. Kumorovitz Lajos Bernát: Buda (és Pest) „fővárossá" alakulásának kezdetei i.m. 7-53.; Kubinyi András: Főváros, rezidencia i. m. 57-70. 84 Az Anjou-korban a királyné rendszerint Visegrádon tartózkodott (Engel Pál: Szent István birodalma i. m. 128.), ahol a király mellett a királynénak is volt curiája (Kubinyi A.: A király és a királyné kúriái i. m. 169.). 85 Györffy György: Pa Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I3 -IV Bp. 1987-1998. I. 156-157. 86 Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV század). Somogy Megye Múltjából 16. (1985) 3-60. 87 1244: CDCr IV 243. és 252.; 1263: Zala I. 41.; 1271: ÁÚO VIII. 421. és 419.; 1277: ÁÚO XII. 192. és Új Magyar Múzeum 1852. 825. 88 A kérdésre legújabban 1. Zsoldos Attila: A magyar királynék és Veszprém az Árpád-korban. In: Válaszúton. Pogányság - kereszténység, Kelet - Nyugat. Szerk. Kredics László. Veszprém 2000. 177-184.
