Századok – 2002
Történeti irodalom - Hubai László: Magyarország XX. századi választási atlasza 1920–2000 (Ism.: Sipos András) I/247
249 TÖRTÉNETI IRODALOM tások statisztikáját idősorosán felölelő egyetlen korábbi átfogó munka, Ruszkai Miklósnak a Történeti Statisztikai Közlemények 1959. évfolyamában megjelent tanulmánya is). Ezek azonban a történész szempontjából komoly módszertani problémákkal terheltek, különösen ha a választási eredményeket a lakosság politikai tagoltságát tükröző jelzőszámokként próbálja meg értelmezni, így a két világháború között igen gyakori egyhangú szavazások esetén is (amikor tehát az adott kerületben elindulni tudó egyetlen jelöltet vagy listát szavazás nélkül nyilvánították nyertesnek) elszámoltak egy konstruált szavazatszámot a „győztes" javára, amit úgy számítottak ki, hogy a kerület választójogosultjainak számát megszorozták az átlagos részvételi aránnyal - attól is nagyvonalúan eltekintve, hogy maga a választói aktivitás is jelentős és jellegzetes eltéréseket mutat. További gond, hogy eredménytelen alapválasztás helyett a pótválasztások adatait tüntetik fel. A Választási Atlasz készítői szavazóköri mélységig ellenőrizték és rögzítették az adatokat, korrigálva ennek során a számszaki hibákat, melyek már az eredmény hivatalos megállapításába is gyakran becsúsztak. A korrigált szavazóköri eredmények képezik az adatbázis alapját, ezek aggregálásával jönnek létre a magasabb szintű — választókerületi, települési, országos — adatsorok. A választási jegyzőkönyvek hiánya esetén számos esetben csak az összesített választókerületi eredmények voltak fellelhetők. A sajtóanyag által nyújtott információk különösen az 1920-as választásokkal kapcsolatban hiányosak. Itt némelykor csak a mandátumot nyert politikus neve volt egyértelműen megállapítható, egyes választókerületekben még azt sem sikerült tisztázni, hogy pontosan hány jelölt versengett, nem beszélve a rájuk esett szavazatok megoszlásáról. A jelöltek pártállásának kiderítése egyébként a két világháború közötti korszak későbbi választásainál is sokszor állította próbatétel elé a feldolgozókat, mivel ez nem csak a sajtótudósításokban pontatlan, de jegyzőkönyvekben sem mindig a párt hivatalos neve, hanem annak a helyi igényekhez szabott mutációi szerepelnek. Egyértelmű adat híján nemegyszer többféle forrás (országos és helyi lapok, almanachok, feldolgozások) összevetése után is kutatói döntéssel sikerült meghatározni egy-egy jelölt pártállását. Az adatbázis 11 többpárti választás eredményeit öleli fel: hatot a két világháború között (1920, 1922, 1926, 1931, 1935, 1939), kettőt a „koalíciós" időszakban (1945, 1947) és hármat a rendszerváltást követően (1990, 1994, 1998) tartottak. A szerteágazó forrásanyag feldolgozásával létrehozott adatbázis maga is forrásértékű, sőt információi a többszörös ellenőrzés folytán pontosabbak és hitelesebbek bármely egykorú forrásban szereplő adatoknál. A szerző megalapozottan fogja fel az Atlaszt a „forráskiadás speciális eseteként", melyben a választások eredményei „társadalomstatisztikai adatsorokként" jelennek meg: a mindenkori választójogosult lakosság teljes körében elvégzett, a politikai irányultság mérésére szolgáló vizsgálat eredményének közléseként. Jelentősége tehát jóval túlmutat a politikai geográfia mint kutatási terület határain: országos léptékben is elsőként sikerült a „valóságos adatokat lehetségesen közelítő módon" számszerűsítenie a XX. századi magyar társadalom politikai tagoltságának, illetve az egyes politikai irányzatok, „pártcsaládok" társadalmi támogatottságának időbeli alakulását. (Ezt az Atlasz adatbázisa alapján Hubai László külön tanulmányban dolgozta ki: A politikai irányzatok választási eredményeinek kontinuitása. In: Politika, gazdaság és társadalom a XX. századi magyar történelemben II. Szerk.: Püski Levente, Tímár Lajos, Valuch Tibor. Debrecen, 2000. 41-62; valamint Múltunk, 1999. 1. sz. 44-69.) A Választási Atlasz első kötetében választásonként megszerkesztett bevezető tanulmányok tájékoztatnak az egyes választások politikai és jogi feltételrendszeréről, a választási rendszer működéséről, a rendelkezésre álló forrásokról, és lexikonszerűen informatív szócikkek szólnak a jelölteket állító pártokról. Itt kerül sor a választások országos összefoglaló adatainak közlésére. Ezt követően 61 színes kartogram jeleníti meg az 1920-1947, 95 kartogram pedig az 1990-1998 között született eredmények földrajzi eltéréseit. Ezek nem szoros értelemben vett térképek, hiszen a méretarányosság és alakhelyesség követelményeinek nem felelnek meg tökéletesen. Ezt hozzáigazították az áttekinthetőség és a közérthetőség szempontjaihoz. Az ábrázolás alapegysége általában a választókerület. (Ez alól az 1945. és 1947. évi választások kivételt jelentenek: ekkor 16 listás kerületben folyt a voksolás, amelyek túlságosan nagy egységek, ezért itt járások ill. városok eredményeit jelenítik meg.) Noha az eredmények részletesebb bontásban is adottak, a finomabb (települési vagy szavazóköri részletességű) megjelenítés a rendelkezésre álló papírformátumon nem tette volna lehetővé a területi egységek azonosítását (pl. a települések nevének feltüntetését), azaz látványossága mellett is nagyban akadályozta volna a kartogramok forrásként történő felhasználását. (Hogy ez a döntés helyes volt, arról bárki meggyőződhet, aki összeveti e munkát Mészáros József - Szakadát István: Magyarország politikai atlasza 1998. Bp., 1999. с. kiadványával, mely településszintű bontásban közli a térképeket.)
