Századok – 2002
Műhely - Mohácsi Gergely: Testkultusz és tömegtársadalom. A budapesti strandfürdők alapításának rövid története VI/1471
A BUDAPESTI STRANDFÜRDŐK ALAPÍTÁSÁNAK RÖVID TÖRTÉNETE 1475 kánikula hevességének és az uszodákat üzemeltető vállalkozóknak a függvényében, illetve a főváros anyagi lehetőségeihez igazodva. Hozzávetőlegesen hét-nyolc Duna-fürdő működött Budapesten minden évben, a májustól szeptemberig tartó időszakban. A strandok alapításának mozgatórugóit és társadalmi kontextusát kutatva, ezeknek a — mai szemmel meglehetősen furcsának tűnő — úszó alkalmatosságoknak a történetével kell tehát elsősorban megismerkednünk. A kezdetek A magyarországi civilizáció folyamatának két nagy modernizátor alakja érdekes módon a sportszerű fürdés és úszás hazai meghonosításában is úttörő szerepet játszott. Wesselényi Miklós báró balatoni úszásai által, Széchenyi István gróf pedig a Dunában való fürdés elterjesztése révén vált a vízi sport lelkes hazai népszerűsítőjévé. A dunai fürdés története azonban ennél mindenképpen hoszszabb múltra tekint vissza. Sokatmondó viszont az, hogy a modernitás társadalmi mítosza milyen kiemelt fontosságot tulajdonít magának a sportnak, ezen belül is kivált az úszásnak. A hideg vízben való úszás és a dunai fürdőzés története nemcsak időben, de a társadalmi emlékezetben is egyidős a modernitással. A legkorábbi írásos emlék egy 1789-ből származó újsághirdetés. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy a dunai uszoda ekkor már régebb idő óta létező intézmény volt. A Das Neue Kuril• című német nyelvű lapban megjelent hirdetés így szólt: „1789. július 18. Dunafolyami fúrdő Pesten. A dunafolyami fürdő használatát a közönség sokkal inkább elismerte, semhogy azt újból kellene ajánlani. Éppen azért helyesnek véljük jelenteni, hogy ezt a fürdőt a piaristák épülete mögött ugyanazon a helyen kötötték ki, ahol az előző esztendőben. Az új vállalkozó nem kímél fáradságot, hogy a régi árakért mindenkit a legjobban szolgáljon ki."1 4 Bizonyosak lehetünk benne, hogy ezek a korai deszka alkalmatosságok alig voltak alkalmasak sportolásra, sokkal inkább a polgári szabadidő megszervezéséhez és bizonyos fokú társasági élethez teremtettek alkalmat. A fürdés leggyakoribb formája ugyanis az a kabinszerűen zárt úszó-kocsi volt, amely valódi mozgásra, testedzésre ugyan nem nyújtott sok lehetőséget, de legalább megvédte a fürdőzőt a kíváncsi tekintetek elől. Az akkori pesti polgárok számára a testmozgás még nem volt mindennapos szükséglet. Ezzel szemben a test edzésének a szándéka volt a döntő a katonai úszó-intézet megnyitásában 1817-ben. A hajókkal elkerített uszoda a budai oldalon állt, szemben a Margitszigettel.1 5 A közös hadsereg katonái itt elsajátíthatták az úszás technikáját, majd vizsgát tettek, melynek során a Margitszigettől a pesti Sóházig kellett leúszniuk.1 6 Sok más sporthoz hasonlóan, az úszás is jól példázza azt a folyamatot, ahogyan a test fegyelmezésének gyakorlata a laktanyából kiindulva végül a városi polgár életébe is behatolt.1 7 Előbb a katonai uszodában kaptak lehetőséget a két testvérváros lakói, hogy elsajátítsák az úszás alapjait, majd — 14 Idézi Siklóssy László: Újsághirdetés a pesti Duna-fürdőkről 150 év előtt. Pesti Hírlap, 1939. július 18. 1939. 16 Magyar Kurír, 1819. július 13. 31. 16 Magyar Kurír, 1819. augusztus 23. 122-3. 17 A katonaságnak tagadhatatlanul fontos szerep jutott a dunai fürdőzés népszerűségének megnövekedésében, de a civilizáció áldásaival párhuzamosan a hatalom kellemetlen hatásait is vissza kellett
