Századok – 2002

Közlemények - Katona Csaba: Adatok Balatonfüred 1860-as évekbeli fejlődéséhez VI/1423

BALATONFÜRED AZ 1860-AS ÉVEKBEN 1449 tott végre, araikor lemondott privilégiumairól és utat nyitott a gazdaság kapitalista fejlődésének. Ehhez a többség mind mentálisan, mind anyagi eszközeit tekintve képtelen volt alkalmazkodni és a korábbi keretek megtartására törekvő életmódjuk a kiváltságok nyújtotta biztos talaj híján nem bizonyult életképesnek a kapitalizálódó társadalomban. A lecsúszott dzsentri irodalomból is ismert figurája ekkor indult történelmi útjára. A birtokosok közül csak az tudott talpon maradni, aki képes volt belátni, hogy a változásokat követni kell és ehhez anyagi feltételei is adottak voltak. Fentiekből az következne, hogy a 19. század második felében a földbirtokosok körében csökkent a fizetőképes kereslet, ám a táblázatok adatai nem ezt látszanak igazolni, látnivaló, hogy a földbirtokosok létszáma nem esett vissza jelentősen az 1860-as évek végén sem. Ennek oka vélhetően az, hogy a füredi fürdőlátogató nemesség döntő többsége már a reformkor idején is a viszonylag jobb módúak közé tartozott, akiket a fent elemzett változások nem érintettek olyan mértékben, mint a kevésbé biztos talajjal rendelkező kisnemességet. Összességében mégis egyfajta kritikája a Monarchia társadalmának, hogy a birtokos nemesség még 1884-ben is nagyjából ugyanolyan arányban képviseltette magát Füreden, mint évtizedekkel korábban. Az a réteg, amely valamennyi vizsgált évet figyelembe véve minden esetben a legtöbb vendéget adta mind az abszolút számok, mind pedig a százalékok esetében, a kereskedőréteg. Ám amíg a '40-es években az összes név szerint bejelentkezett fürdővendég mintegy 15%-a tartozik a kereskedő réteghez, a '60-as években ez az arány már stabilan 25% körül van. Kissé talán meglepően hat, hogy már a reformkor éveiben is a kereskedők alkotják a fürdővendégek legnépesebb csoportját, hiszen az elbeszélő források többségének tudósításai alapján nem ez a kép alakult ki a füredi vendégek társadalmáról. Ennek a rétegnek a döntő hányada a '40-es években jobbára még egyetlen városhoz, Pest-Budához köthető. A legnagyobbrészt zsidó vagy német származású pestiek alkotják a magját a későbbiekben is a Füredre látogató kereskedők tömegeinek, a kiegyezés korszakában azonban soraikban mindinkább helyet kapnak a fejlődő vidéki városok üzletemberei, és ezt a réteget növelik a kialakuló pénzintézetek vezetői is. Vagyoni helyzetük mindenkor biztos alapját képezte annak, hogy állni tudják a nem éppen csekély füredi költségeket. A nagyiparosok között ugyancsak a felemelkedő polgárság tagjait láthatjuk viszont, többségük a gyártulajdonosok köréből kerül ki, létszámuk rendszerint a teljes létszám 1%-át sem érte el. Jelenlétük a fürdőn újfent rámutat a társadalom változásaira, akárcsak az arisztokráciának, a nagyiparos rétegnek sem a létszáma, hanem a helyzetéből fakadó jelentősége adta meg a súlyát. A kisiparosok között találhatóak a szolgáltató ágazatok képviselői: vendéglősök, fodrászok, borbélyok stb. a pékek, molnárok, mészárosok, szabók mellett. A kiegyezést megelőzően stabilan mintegy a 2%-át tette ki a fürdővendégek összlétszámának az a mintegy évi 15-25 kisiparos, aki felkereste Füredet, de a '60-as évek végétől csökkenés figyelhető meg soraikban. Az ipar fejlődése, a gyárak, üzemek létrejötte nem kedvezett a kisiparnak. A többség, ha még meg is tudott élni munkájából, luxuscikkekre, nyaralásra már nemigen költhetett - ez korábban sem volt jellemző. A rétegen belül a 19. század utolsó harmadától mindinkább a