Századok – 2002
Közlemények - Katona Csaba: Adatok Balatonfüred 1860-as évekbeli fejlődéséhez VI/1423
BALATONFÜRED AZ 1860-AS ÉVEKBEN 1427 teszik. Tény, hogy a reformkor közéletének legjelesebb gondolkodói az 1830-as, 1840-es években csakugyan rendszeresen megfordultak Füreden. Ezzel kapcsolatban azonban több tényezőt is figyelembe kell venni. Csány és Deák például mindketten zalaiak, mi sem természetesebb, minthogy szűkebb pátriájuk legjelesebb fürdő- és pihenőhelyére vonuljanak kikapcsolódni. Ezzel természetesen nem kívánjuk kétségbe vonni, hogy a vonzerőt a Pesttel való viszonylag jó összeköttetés is növelte, ergo Füred ideális találkozóhely volt, amint ezt Széchenyi István naplóbejegyzése is tanúsítja. „Wesselényi Füredre, hol Deák, Madarász és társai várják."1 3 Am épp Széchenyi füredi jelenlétével kapcsolatban azt is hangsúlyoznunk kell, hogy családjának Füreden birtoka és háza volt. Összességében a fürdőn időző politikusok többsége is — másokhoz hasonlóan — eredendően rendeltetésszerű használat céljából utazott Füredre. 1840 nyara például egyaránt Füreden találta Deák Antal zalai alispánt és azt a Forintos Györgyöt, aki főszerepet vitt a zalai liberális követutasítás megbuktatásában 1843-ban s így abban is, hogy Deák Ferenc nem vállalta a követséget14 az 1843-44-es országgyűlésen, de kiválóan példázza ezt Csány László esete is: „Testi kínjainak enyhítésére gyakran kereste fel a kor ismert gyógyfürdőit. {...} A Balaton zalai partján fekvő Balatonfüred savanyúvizét évenként meglátogatta, itt ismerkedett össze az ellenzék legtöbb vezetőjével."1 5 Röviden: a fürdőket — köztük Füredet is — épp az tette alkalmassá akár politikai tartalmú találkozásokra is, hogy a fürdőlátogatás divatja a 19. század derekán már széles körben elterjedve létezett Magyarországon. Lássuk ezek után, hogy vajon a reformkorhoz kötődő egyedi sajátosság-e a politikai elit jelenléte Füreden? Nem az elit jelenlétét kívánjuk vitatni, hanem a későbbi éveket is látókörünk fókuszába vonva, a kizárólagosságot szeretnénk megkérdőjelezni. 1848-49 után már nem látogathatta a fürdőt a mártírhalált szenvedett Csány László, az emigrációba kényszerült Kossuth Lajos, a gyakorlatilag magatehetetlen Wesselényi Miklós és a Döblingben élő Széchenyi István. Deák ellenben az 1850-es, 1860-as években is rendszeres vendége Füredenek, mi több, róla keresztelik el a későbbi Tagore-sétányt 1866-ban Deák Ferenc sétánynak: „A lakoma vig zene hangjai, s a Balatonon rendezett diszes tűzijáték fénye mellett folyt s midőn vége felé járt, a tihanyi konvent tisztelt, őszhaju adminisztrátora fólemelé poharát s lelkes szavakkal felköszönté Deák Ferencet, mint az uj sétatér keresztatyját."16 Ha azt vonjuk vizsgálat alá, hogy jelen van -e az akkori elit az 1860-as, 1870-es években Füreden, akkor a válasz egyértelműen igen. Ennek az elitnek a tagja továbbra is politikai vonalon Deák Ferenc vagy irodalmi vonalon Jókai Mór (aki csupán 1857-ben járt először a Balatonnál s mindezek ellenére a reformkori Füred nagyszerűségét gyakorta az ő soraival támasztják alá). 14 Erre nézve részletesen: Molnár András-. „Deák Ferenc nékünk nem királyunk!" Az 1843-as zalai követválasztás anatómiája. In: Skandalum. Magyar közéleti botrányok 1843 — 1991. Összeállította: Gerő András. Budapest, 1993 15 Molnár András: Csány László a zalai reformellenzék élén - Kossuth kormánybiztosa Csány László. Zalai Gyüjtemény/30. Zalaegerszeg, 1990. 8. 16 Tankréd: Deák Ferenc Balaton-Füreden. - Hazánk s a Külföld, 1865/32. 510.
